Az utolsó oldal… – véget ér a Vakrandi.
Vakrandi (kisregény)
„Mikor az ember lánya feladja élete első és remélhetőleg utolsó társkereső hirdetését, igazából nem gondolja komolyan. A felhívás azonban kétségtelenül megjelenik, sosem várt találkozók sorozatát indítva el, s érzelmek hadát zúdítva egy nőre, aki igazából nem gondolta komolyan.”
Ha van kedvetek, olvassátok el Vakrandi című kisregényemet!
Amennyiben érdekel benneteket a folytatás, péntekenként keressétek fel az Eszter és a filmek oldalt!
Évekkel ezelőtt született meg ez a kisregény. Ez volt a Kodolányi János Egyetem szépírói kurzusán a féléves vizsgamunkám, azóta pedig többé-kevésbé csendben lapult a számítógépem Írások elnevezésű mappájában. Mostanáig. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis eldöntöttem, hogy megosztom veletek ezt a történetet. Szóval, ha van kedvetek, olvassátok el a Vakrandit, egy cinikus, csalódott, reményvesztett, ugyanakkor mégis reménnyel teli nő „meséjét”, aki egy társkereső hirdetés feladása után nem a jövővel, hanem a múltjával és önmagával találja szemben magát.