Látni kell

„Ennél méltóbban nem lehet” – Egy nap (2018)

Most már vagy tíz perce ülök itt és próbálom kitalálni, milyen első mondat passzolna a legjobban az év minden bizonnyal legzseniálisabb (magyar) filmjéhez. Ettől persze, borzasztó bűntudatom van, hiszen sokaknak nemhogy tíz, még fél perc sem adódik elmélkedésre. Vagy mondjuk levegővételre. Vagy arra, hogy megmentsék a házasságukat. Vagy bármire. Róluk szól Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmje, az Egy nap (2018), amelyhez talán ez az első mondat illik leginkább: ezt szebben, őszintébben és méltóbban nem lehet.

Az Egy nap főhőse Anna, egy háromgyerekes édesanya – s ahogy arra a cím egészen pontosan utal, az ő kicsivel több mint egy napjába nyerünk betekintést. Ez a nap pedig éppen olyan, mint bármelyik másik: Anna felkel, ébreszti a gyerekeket, ruhát választ és helyez az ágy szélére, nem a pöttyöset, a farmert, reggelit, uzsonnát készít, dolgozni megy, majd a gyerekekért, aztán viszi őket balettra, vívni, cselló órára. Itt most nyugodtan írhattam volna, hogy stb., Anna napja ugyanis végtelenített rohanás; feladatok, elintéznivalók, betartandó időpontok sorozata, mintegy versenyfutás az idővel, amely közepette még a környezetnek – a főnöknek, az anyósnak, a másik kislány anyjának – is meg kell felelni. És közben a legkisebb gyerek, Márkó belázasodik. De elfogyott a lázcsillapító… Anna el szeretné érni a férjét, Szabolcsot – nemcsak azért, hogy hozzon Nurofent, hanem azért is, mert úgy érzi: talán még időben van, talán még megmentheti a házasságát.

Egy nap

Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmje egy hétköznapi ember hétköznapjába enged bepillantást, s ezt a napot úgy meséli el, hogy a moziszékben ülő, szintén hétköznapi ember legszívesebben átölelné és azt mondaná: köszönöm. Merthogy az Egy nap hiteles, cseppet sem kiszínezett vagy eltúlzott ábrázolása egy háromgyerekes anya, jelen esetben Anna életének. Azt hiszem, egyáltalán nem megyek messzire sem a hiteles szó hangsúlyozásával, sem a köszönetnyilvánítással. Ez utóbbit egyébként a sok-sok Magyarországon élő Anna nevében is teszem, mivel Szilágyi Zsófia olyan módon mesél az idővel és a teendőkkel szélmalomharcot vívó anyákról, hogy szebben, őszintébben és méltóbban – szerintem – nem is lehetne.

Egy nap

De ha már ennyit emlegettem a főhőst, ideje megjegyeznem, hogy Szamosi Zsófia – akit az HBO Terápia című sorozatából, illetve a Mindenki című Oscar-díjas kisfilmből ismerhetünk – visszafogott játékkal, mély alázattal kelti életre Annát, és nemcsak a teendőket cipeli a hátán, hanem a filmet is. Na, nem negatív értelemben, mivel ez a film minden ízében tökéletes. És nem túlzok! A férjet alakító, elsőfilmes Füredi Leo szintén remek, a gyerekeket megformáló Barcza Ambrus, Varga-Blaskó Zorka és Gárdos Márk pedig egy pillanatra sem zökkennek ki a szerepükből. Mégis: ez Anna története, melyben minden, tényleg minden felér Szamosi Zsófia pazar játékához. A Domokos Balázs kamerája által megrajzolt – és a látványtervezők által messzemenőkig hitelesen megálmodott – képi világ, Balogh Máté zenéje, valamint Szilágyi Zsófia és Mán-Várhegyi Réka hiperrealista forgatókönyve.

Egy nap

Mintha csak belesnénk egy magyarországi, háromgyerekes, értelmiségi család résnyire nyitott ajtaján – gondoltam magamban az Egy napot nézve, amely az olasz neorealizmus valóságközeli ábrázolásmódját és a román új hullám alkotóinak szociális érzékenységét juttatta eszembe. Tudniillik Szilágyi Zsófia filmje nemcsak egy anyáról és az ő családjáról szól, hanem arról az élethelyzetről is, amelyet számos, hozzájuk hasonló magyar család pontosan ismer. A keményen dolgozó, nem pedig henyélő férj számolja, mire lesz elég a pénz (semmire), a feleség a leértékelt májkrémet veszi a boltban, az iskolás fiú a szúrós ásványvizet kéri, mert azzal laptopot lehet nyerni, s az elromlott konyhai csap alatt vödörben gyűlik a víz. Mikor javíttatjátok meg? – kérdezi az anyós, mire Anna így felel: soha. És ebben az egy szóban benne van minden. És ez az egy szó Szamosi Zsófia hangján örökre belém égett. Akárcsak Anna egy napja, s a film, amely méltó módon, hitelesen, őszintén, ítélettől és sallangoktól mentesen mesél megannyi édesanyáról, akik ebben a pillanatban is versenyt futnak az idővel.

Látni kell, mert valóban a 2018-as év legzseniálisabb filmje, amelyet, ha egyszer megnézünk, sosem felejtünk el.

 

Az Egy nap november 8-ától látható a mozikban.

Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjének világpremierje a cannes-i filmfesztiválon volt, ahol az 57. Kritikusok Hete versenyszekcióban szerepelt és a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját nyerte el. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége az Európai Filmakadémia kérésére összeállított egy 12 filmből álló listát is, amelyen szintén helyet kapott az Egy nap, amely ezzel esélyessé vált az Európai Filmdíjra is.

Előző írás Következő írás

Hasonló cikkek