Látni kell

Ha nincs szeretet – Kontroll nélkül (2019)

Szívszorító, megrázó, felkavaró – olvastam a Kontroll nélkül (Systemsprenger, 2019) című filmről, és miközben besétáltam a jegyemmel a moziterembe, azon gondolkoztam: vajon mennyire fog fájni mindaz, amit látni fogok? Be kell, hogy valljam: nagyon fájt… Ez a film azonban nem hatásvadász, nem utazik a könnyeinkre, és nem akar tudatosan fájdalmat okozni, egyszerűen csak őszinte.

A történet főhőse egy kilencéves kislány, Benni, aki égszínkék szemével és tejszőke hajával első pillantásra aprócska tündérnek tetszik. Aztán elkezdődik egy újabb jelenet, amely megmutatja az ő másik arcát; a dühöt, s a mérhetetlen és kontrollálhatatlan agressziót. Benni kezelhetetlen gyerek, egyszerre veszélyezteti önmagát és a környezetében lévőket, s mivel az édesanyja lemondott róla, oda-vissza adogatják egymásnak a különféle otthonok és nevelők. A bentlakásos intézet lenne a legmegfelelőbb a számára – hangzik el az egyik szakember szájából, ám jön a válasz: oda nem kerülhet 12 éves kor alatt. Adott tehát a szociális rendszer, amelynek tagjai erőn felül teljesítenek, mégis tehetetlennek bizonyulnak, egy anya, aki bár papíron nem, tettekkel lemondott a lányáról, ennek ellenére folyamatosan azzal hitegeti, hogy egy napon újra magához veszi, s egy traumatizált kislány, aki csak szeretetre és az édesanyjára vágyik.

Kontroll nélkül

Fotó: imdb.com

E finoman szólva súlyos történet középpontjában egy csecsemőkorában bántalmazott gyermek áll, aki a család egységéből kiszakadva, bárminemű szociális védőháló nélkül egyensúlyoz a magasban, egy félelmetesen hajszálvékony kötélen, és mi az első pillanattól az utolsóig azon rettegünk, mikor zuhan le.

Nora Fingscheidt első nagyjátékfilmje a Kontroll nélkül, amely témaválasztását és kivitelezését tekintve is kiváló és örökérvényű. A rendező-forgatókönyvíró bátran, s kellőképpen nyersen beszéli el Benni – és az összes hozzá hasonló sorsú gyermek – történetét, a film szerkezetét pedig a cselekmény körkörösségéhez igazítja, ami csodálatos és rendkívül hatásos fogás. Mondhatni, nem haladunk semerre, csak újra és újra rójuk az ördögi kört, ahogyan Bennit passzolgatják ide-oda, ennek következtében pedig egyre erősebben érezzük azt a kilátástalanságot és dühöt, amit ő.

Kontroll nélkül

Fotó: imdb.com

Ebben természetesen óriási szerepe van a film lelkét, azaz Bennit életre keltő Helena Zengel gyermekszínésznek is, aki érzelemdúsan és szívfacsaróan hitelesen játszik. Akárcsak Gabriela Maria Schmeide (Frau Bafané) és Albrecht Schuch (Micha) – nekik köszönhetően megérezhetjük, milyen lehet szociális munkásként szembenézni azzal a gondolattal, hogy nem vagyunk képesek tartani a szakmai távolságot, hogy beleszerettünk az eldobott gyermekbe, és meg akarjuk menteni.

Iszonyúan fájdalmas érzelmek, gondolatok, cselekedetek sorjáznak a Kontroll nélkül-ben, amely valóban szívszorító, megrázó és felkavaró film. De nem hatásvadász! Nora Fingscheidt még véletlenül sem törekszik arra, hogy megríkasson bennünket, sokkal inkább az a célja, hogy a moziszékbe szegezzen minket, ezt pedig realisztikus stílussal, beszédes képsorokkal, a főhős emlékeibe, traumáiba, lelkébe vezető montázsokkal és pazarul megválasztott zenékkel éri el. Továbbá azzal, hogy őszinte. Brutálisan őszinte.

Látni kell, mert örökérvényű film, amely határtalan őszinteséggel, alázattal és empátiával mesél a szeretet – vagy inkább a szeretet hiányának – erejéről.

A Kontroll nélkül november 7-étől látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.

Előző írás Következő írás

Hasonló cikkek