Ahogy én gondolom...

Nagyvásznon a restaurált klasszikusok – beszélgetés Ráduly Györggyel, a Filmarchívum igazgatójával

„Az elsődleges célkitűzésünk az volt, hogy a restaurált magyar filmeket nagyvásznon mutassuk be, és ezt olyan fesztiválhangulatban tegyük, amely alkalmas arra, hogy felkeltse a nagyközönség érdeklődését a klasszikusok iránt” – fogalmazta meg a Budapesti Klasszikus Film Maratonról szólva Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum igazgatója, akivel az idén már harmadik alkalommal jelentkező filmfesztiválról, valamint a Filmarchívum megújításáról is beszélgettem.

Idén szeptember 4. és 11. között harmadik alkalommal rendezi meg a Magyar Nemzeti Filmalap a Budapesti Klasszikus Film Maratont, a főváros nagyszabású nemzetközi filmfesztiválját. A restaurált klasszikus filmek seregszemléjén nyolc nap alatt mintegy 100 filmet láthat a közönség több budapesti moziban és idén is lesznek Egerben és Győrben vetítések. Budapestre érkezik Pierre Richard, Michael Nyman, Udo Kier, Johanna ter Steege és Magda Vášáryová is. Budapesten a Szent István Bazilika előtt ismét lesznek ingyenes szabadtéri vetítések.

Budapesti Klasszikus Film Maraton

Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója Fotó: Bruzák Noémi

A Budapesti Klasszikus Film Maratont először 2017 novemberében, a Filmarchívum megalakulásának 60. évfordulóján rendeztétek meg. Milyen célkitűzésekkel indítottátok útjára ezt a fesztivált?

Az elsődleges célkitűzésünk az volt, hogy a restaurált magyar filmeket nagyvásznon mutassuk be, és ezt olyan fesztiválhangulatban tegyük, amely alkalmas arra, hogy felkeltse a nagyközönség érdeklődését a klasszikusok iránt. Ezt tartottuk szem előtt, mikor eldöntöttük, hogy a fesztiválon nemcsak magyar filmeket vetítünk majd, hanem az egyetemes filmkultúra remekműveiből is válogatunk, hiszen tisztában voltunk vele, hogy ezáltal szélesebb közönséget tudunk megszólítani. Ugyanakkor volt egy másik célunk is, mégpedig az, hogy kedvet adjunk az országban található különféle vetítőhelyeknek, filmszínházaknak, kulturális intézeteknek és művelődési házaknak ahhoz, hogy minél többet akarjanak megmutatni abból a fantasztikus filmkincsből, amit a Filmarchívumban restaurálunk.

A 2017-es évben négy, 2018-ban hat napig tartott, idén pedig már nyolc napos lesz a filmfesztivál. Ez számomra már önmagában is azt mutatja, hogy a Budapesti Klasszikus Film Maraton óriási siker, de a részvevők száma is ezt igazolja, hiszen már az első évben is több mint ötezren voltak kíváncsiak a restaurált klasszikus remekművekre, a szakmai programokon pedig több százan vettek részt. Amikor 2017-ben megrendeztétek a fesztivált, számítottatok ekkora érdeklődésre?

Reméltük, hogy sokakat meg tudunk szólítani, de egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy sikerrel járunk. Viszont nagy örömünkre már az első évben is hatalmas érdeklődést tapasztaltunk a közönség részéről, 2018-ban pedig – a fővárosban és a vidéki helyszíneken – körülbelül tizenötezer látogatója volt a fesztiválnak. Úgy gondolom, ez azt bizonyítja, hogy van érdeklődés a klasszikusok iránt.

A fesztivál hosszáról szólva: már 2017-ben is egyhetes retrospektív fesztiválnak szántuk a Budapesti Klasszikus Film Maratont, ám akkor még nem tudhattuk, hogy a közönség nyitott lesz-e erre a programra, ezért fokozatosan akartunk haladni. Mostanra azonban eljutottunk oda, hogy egyhetes programot tervezzünk, és a korábbi évek tapasztalatai alapján azt mondhatom: a nézők visszajelzései nagyon pozitívak. Tehát bízunk benne, hogy idén is sikeres lesz a fesztivál, és nagy szeretettel várunk mindenkit!

Budapesti Klasszikus Film Maraton

Fotó: Déri Miklós

Az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton fő témája a film és a zene. Miért éppen erre: a film és a zene kapcsolatára esett a választás?

A Filmarchívum munkatársaival, illetve filmtörténész tanácsadókkal karöltve minden évben igyekszünk egy olyan fő tematikát kiválasztani, amely képes megszólítani a nagyközönséget, hiszen nem filmszakmai fesztivált rendezünk. A célunk a tavalyi évhez hasonlóan most is az, hogy amennyire csak lehetséges, körbejárjunk egy adott témát, vagy mondjuk úgy: hogy tegyünk egy tematikus filmtörténeti körsétát. Tavaly a közép-európai filmek és Hollywood kapcsolata volt az a központi téma, amely meghatározta, milyen filmeket vetítünk, idén pedig a film és a zene csaknem 125 éves kapcsolata és e két művészeti ág közös fejlődése az, ami a fesztivál fókuszába került. A filmek kiválasztása során természetesen figyeltünk arra, hogy a művészfilmek iránt rajongóknak is kedvezzünk, ám elsősorban közönségfilmeket fogunk bemutatni.

A fesztivál keretében idén mintegy száz filmet láthat a közönség. Lesz filmzenetörténeti válogatás, vetítéssorozat Andy Vajna emlékére, továbbá a fesztivál tiszteleg a háromszoros Oscar-díjas magyar filmzeneszerző, Rózsa Miklós, az Oscar-díjas Kertész Mihály életműve előtt, és a rendszerváltás 30. évfordulóját is külön filmes blokkal ünnepli. A program összeállításánál milyen szempontokat vettetek figyelembe?

Az idei fesztivál tematikáját átszövi a film és a zene kapcsolatának történeti bemutatása, a program összeállítása során tehát elsősorban ezt a fő témát tartottuk szem előtt. Ily módon tisztelgünk a háromszoros Oscar-díjas magyar filmzeneszerző, Rózsa Miklós előtt: három olyan filmet mutatunk be, amely az egyetemes filmtörténet alappillérjei közé tartozik, s amelyben Rózsa Miklós szerepe kiemelt volt. Emellett a világhírű Kozma József zeneszerző munkásságáról is megemlékezünk: az ő közreműködésével készült filmek közül bemutatjuk a Jean Renoir rendezte A nagy ábrándot, illetve Marcel Carné Szerelmek városa című alkotását is. De körbejárjuk Kertész Mihály munkásságát, és néhány filmmel megemlékezünk a rendszerváltás harmincadik évfordulójáról is. E válogatásba került be a Queen – Hungarian Rhapsody: Live In Budapest 1986 című koncertfilm, de van egy underground zenés blokk is, amelyben a nyolcvanas évek zenés kultuszfilmjei – például a Kopaszkutya vagy a Rock-térítő – kaptak helyet.

Vetítéssorozattal emlékezünk meg az év elején elhunyt Andy Vajna munkásságáról: szabadtéren mutatjuk be az Evita című filmet, továbbá műsorra tűztük Oliver Stone Doors című munkáját, amelynek Andy Vajna volt a társproducere. Mindezek mellett természetesen lesznek gyermek és ifjúsági programok is: az E.T. – A földönkívülit például eredeti moziszinkronnal mutatjuk be, és levetítjük a János vitézt, valamint az Óz, a csodák csodáját is. Ez elég sokféle téma, ám jól látható, hogy mindegyik átfedésben van a fesztivál fő koncepciójával.

Budapesti Klasszikus Film Maraton

Queen – Hungarian Rhapsody: Live In Budapest 1986 Fotó: Endrényi Egon

Az imént említetted, hogy nem szakmai rendezvénynek szántátok a Film Maratont. Ugyanakkor minden évben készültök szakmai programokkal is. Akkor tehát ezek is elsősorban a nagyközönségnek szólnak?

A szakmai programokra olyan hazai és külföldi előadókat hívunk meg, akik az archívumi világ, a filmrestaurálás, valamint a klasszikusok terjesztésének jó ismerői, és akik különféle előadásokkal e területek megismerésére invitálnak bennünket is. Természetesen a szakmai programok tekintetében is próbáljuk azt a szemléletet követni, hogy elérjük a nagyközönséget, tehát olyan előadásokkal készülünk, amelyek befogadhatók mindazok számára, akik érdeklődnek a filmek megőrzése, megújítása és forgalmazása iránt. És egyáltalán: a régi filmalkotások iránt. Szóval nem technikai jellegű szimpóziumokra kell gondolni, hanem olyan izgalmas, élvezetes előadásokra, amelyek a filmmegőrzés kalandos, meglepetéseket nyújtó világába kalauzolják a hallgatót.

Éppen ez jutott eszembe: hogy e fesztivál által bepillantást engedtek a Filmarchívum életébe és a filmrestaurálás folyamatába, ez pedig rendkívül izgalmas.

És fontos is számunkra, hogy bepillantást engedjünk ebbe a világba. Az egyik legfőbb feladatunk, hogy a filmeket eljuttassuk a közönséghez, de úgy gondolom, az e mögött rejlő munkát is meg kell mutatnunk, ugyanis csak ezáltal tudjunk éreztetni az emberekkel, hogy ez egy küldetés. Beszélni kell arról, mit jelent a filmek restaurálása és digitalizálása, és miért van erre szükség.

A film furcsa műfaj, hiszen az ember gyakorlatilag készen kapja, manapság pedig sokszor már nem is egy moziteremben, hanem a televízió, a számítógép vagy a mobiltelefon képernyőjén keresztül nézi meg, és eszébe sem jut, milyen nagy munka egy film elkészítése, megőrzése vagy esetleges restaurálása. Az interneten illegálisan terjedő kópiák könnyű hozzáférése miatt a film tulajdonképpen dematerializálódott, olcsóbb fogyasztási termékké vált, és az emberek – főként a fiatalabb generációk – fejében úgy jelenik meg, mint valami, amit felhabzsolunk, aztán kiköpünk. A mai világban sajnos már egyre kevesebben tudják és érzik át azt, hogy a filmek valójában műtárgyak. Így azzal sincsenek tisztában, hogy rendkívül aprólékos munka szükséges ahhoz, hogy a régi filmek, a filmművészet műtárgyai olyan minőségben kerüljenek a közönség elé, amely megfelel a kor elvárásainak és méltó az alkotók szándékához is.

Budapesti Klasszikus Film Maraton

Fotó: Déri Miklós

Ehhez kapcsolódva: 2017-ben készítettem veled egy interjút, s akkor a Filmarchívum jövőbeni terveiről kérdeztelek. Ebben az interjúban megfogalmaztad, hogy az intézmény legfontosabb célkitűzései között szerepel a magyar filmkincs beépítése az oktatásba.

Így van, és hamarosan nyilvánosságra is hozzuk azt a projektet, amelyen jelenleg dolgozunk. Annyit elmondok: egy olyan filmes adatbázist készítünk, amely oktatási szemlélettel dolgoz fel alapvető fontosságú magyar filmeket.

Amikor az intézmény élére kerültél, kezdetét vette a Filmarchívum teljeskörű megújítása, az eredmények pedig már most is igazán látványosak. Milyen fejlesztésekre van még szükség?

Ez egy hosszú folyamat, ugyanis a filmraktáraktól kezdve a gyűjteményi feldolgozási folyamatokig mindent modernizálunk. Ezzel kívánjuk biztosítani, hogy a Filmarchívum ismét olyan lendületet kapjon a működéséhez, amely akár harminc évig is kitart. Ezt azért mondom, mert körülbelül harminc évvel ezelőtt volt utoljára olyan nagy mértékű fejlesztés, mint amilyen most is zajlik, és amely akkor a raktártechnológiák bővítése, modernizálása és a különböző új feldolgozási lehetőségek előtt nyitotta meg a kaput. Most nem titkoltan egy ugyanilyen nagy volumenű fejlesztés a célunk: egy olyan stabil alapot építünk, ami biztosítja, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a filmek megóvása és folyamatos hozzáférésének biztosítása megvalósuljon. Vagyis az egyik fő szempontunk az állományvédelem, a másik pedig az, hogy a filmek eljussanak a közönséghez.

A Budapesti Klasszikus Film Maraton programja ITT található.

Előző írás Következő írás

Hasonló cikkek