Az utolsó oldal… – véget ér a Vakrandi.
Browsing Tag
Tóth-Bertók Eszter
Évekkel ezelőtt született meg ez a kisregény. Ez volt a Kodolányi János Egyetem szépírói kurzusán a féléves vizsgamunkám, azóta pedig többé-kevésbé csendben lapult a számítógépem Írások elnevezésű mappájában. Mostanáig. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis eldöntöttem, hogy megosztom veletek ezt a történetet. Szóval, ha van kedvetek, olvassátok el a Vakrandit, egy cinikus, csalódott, reményvesztett, ugyanakkor mégis reménnyel teli nő „meséjét”, aki egy társkereső hirdetés feladása után nem a jövővel, hanem a múltjával és önmagával találja szemben magát.
Mikor elindul egy oldal, pláne egy (egy)személyes, a készítője pont olyan bizonytalan, mint az, aki elkezdi látogatni. Nem tudja, mire számítson, ez pedig kétségkívül félelmetes érzés. Éppen ezen érzés miatt döntöttem úgy, hogy nemcsak egy szimpla – rövid és az oldallal való célomat nagyvonalakban ismertető – bemutatkozó szöveget írok nektek, hanem egy nagyobb lélegzetvételűt is. Hogy tudjátok, mire is számítsatok tőlem (a sok közbeékelés, kettőspont és zárójel mellett). Én pedig azt remélem, hogy velem tartotok; ez lesz életem egyik legizgalmasabb kalandja!