Az élet igen törékeny – Még egy nap élet (2018)

„A nagy sajtóügynökségek panaszkodnak, hogy nincsenek igazi szenzációk. De ne feledjük, hogy mindez igen törékeny, mert maga az élet is törékeny – és gyenge struktúráit mindenféle bajok terhelik” – írta Ryszard Kapuściński lengyel író, újságíró, és ha valaki, hát ő testközelből tapasztalta meg, mennyire törékeny is az élet. A lengyel hírügynökség tudósítójaként beutazta a harmadik világot, és halált megvető bátorsággal ment a polgárháborúk kellős közepébe. Róla, s az ő 1975-ös angolai „útjáról” szól a magyar koprodukcióban készült Még egy nap élet (Another Day of Life, 2018) című animációs életrajzi film, amelyre egész nyugodtan használhatjuk a lenyűgöző jelzőt.

A 2007-ben elhunyt Ryszard Kapuściński nevét a világon mindenhol ismerik. A lengyel hírügynökség számára készített riportjairól lett híres, de könyveit is előszeretettel olvassák; ő az egyik legtöbbet fordított lengyel író. Neve összeforrt a polgárháború kifejezéssel: 1962 után Afrika, Latin-Amerika és Ázsia polgárháború sújtotta övezeteibe is elutazott, és hangot adott azoknak, akik másként nem tudtak beszélni a világhoz, csakis rajta keresztül. Előszeretettel állt az elesettek, a kiszolgáltatottak mellé, mert mint mondta: a szegénységnek nincs hangja. Hát ő adott neki, s megmutatta az egész világnak, mi zajlik a világpolitika színfalai mögött. Kapuściński Még egy nap élet című írásában Angolába vezeti el az olvasót, oda, ahol 1975-ben még egy nap élet csodaszámba ment.

1975-öt írunk. Ryszard Kapuściński, a veterán újságíró arra kéri főnökét, hadd utazzon Angolába, ahol véres polgárháború tört ki. Portugália, amely közel ötszáz évig volt jelen Angolában, úgy dönt: kivonul az országból. A döntés természetesen kétségbeeséshez és káoszhoz vezet. A portugálok elhagyják otthonukat, a nagyhatalmak (Amerika és Oroszország) pedig meglátják a lehetőséget az ország nyersanyagkészleteiben. „Angola egyik pillanatról a másikra a hidegháború sakktáblája lesz” – hangzik el a filmben, amelynek főhőse az a lengyel riporter, aki akkor érkezik a fővárosba, Luandába, mikor mindenki igyekszik elhagyni azt. És ezzel – nem meglepő módon – nem elégszik meg: délre indul, a frontvonalra, hogy találkozhasson Farruscóval, a függetlenségért küzdő baloldali gerillák (azaz az MPLA) tábornokával. Csakhogy innen aligha lehet élve visszatérni…

A Még egy nap élet ténylegesen valós események alapján készült film, amelynek története Ryszard Kapuściński szavait olvasva is letaglózó, Raúl de la Fuente és Damian Nenow rendezők azonban olyan különleges módon vitték vászonra ezt a történetet, hogy (szerintem) nincs ember, aki ne rajongana ezért a műért. A lengyel-spanyol-német-belga-magyar koprodukcióban készült (elkészítésében a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett) animációs életrajzi film formáját tekintve rendkívül egyedi: animáció, élőszereplős film és archív fotók kapcsolódnak benne egymáshoz. A polgárháborús környezet és a véres események szuggesztív animációban elevenednek meg, ám bizonyos pontokon élőszereplős jelenetek szakítják meg a „meseszerűséget”, jelezve: mindez valóság. A Még egy nap élet szereplői hús-vér emberek, olyannyira, hogy beszélő fejes szekvenciákban idézik fel azokat a napokat, amikor azt hitték, a fronton fognak meghalni. És természetesen azt is elárulják, miként emlékeznek a lengyel tudósítóra, aki úgy fogalmazott, mikor útitársa közölte vele, hogy biztosan meghalnak: „veled tartok és elküldöm az utolsó tudósításom”.

E mondatokból némi emelkedettség sugárzik, nem véletlenül, hiszen a filmben is tetten érhető, ezt azonban felesleges lenne hibának tekinteni. Érthető, hogy a készítők hősként ábrázolják a függetlenségért harcoló helyieket – Kapuściński is ezt tette. De tett még valamit: felhívta az emberek figyelmét arra, hogy elég egy pillanat, és a rend máris káoszba fullad, a világ pedig kifordul önmagából. Confusao – hangzik el többször is a filmben a portugál szó, amelynek jelentése zavar. Kapuściński pedig elmondja: e szó örökre beleég annak az emlékezetébe, aki egyszer megtapasztalja, mit jelent valójában. És e szó örökké emlékezteti, mennyire törékeny is az élet.

Látni kell, mert megkerülhetetlen, dokumentumértékű animáció, amely nemcsak eszünkbe juttatja a Libanoni keringőt (Vals Im Bashir, 2008), de fel is áll mellé a képzeletbeli pódiumra. És mert bizony számos oka van annak, hogy megnyerte a 2018-as Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivált és a legjobb animációs filmnek járó Európai Filmdíjat.

A Még egy nap élet január 31-étől látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.