Látni kell

A tökéletes társ – Én vagyok a te embered (2021)

Németország idei Oscar-nevezettje egy elegáns és mélyen elgondolkodtató, ugyanakkor játékos és igen-igen szórakoztató műfaji hibrid, amely a romantikus komédia, a sci-fi és a dráma jegyeit a lehető legjobban használva elmélkedik – többek között – arról: mi az, ami emberré tesz minket?

A nem túl távoli jövőben járunk, Németországban. Itt él Alma, a berlini Pergamon Múzeum ókor- és ékíráskutatója, aki egy napon rendkívül különös ajánlatot kap a főnökétől: ha hajlandó tesztelőként részt venni egy innovatív kísérletben és három hétig együtt élni egy – kifejezetten a számára tervezett – humanoid robottal, megkapja a kutatási összeget régóta tervezett projektjéhez. Alma vonakodva ugyan, de belemegy a dologba, s hazaviszi magához a Tom névre keresztelt robotot, akinek egyetlen feladata van: hogy boldoggá tegye őt.

Én vagyok a te embered

Fotó: Cirko Film

Igencsak finoman fogalmazok, ha azt mondom: találkozásuk nem az a „rögtön megvolt közöttük az összhang” típusú helyzet. Alma szkeptikusan, idegenkedve, sőt kissé dühösen méregeti Tomot, a robot pedig arról kezd beszélni a hazaúton, a kocsiban, hogy pontosan hány százalékkal csökkenthetné egy esetlegesen bekövetkező autóbaleset esélyét az, ha Alma változtatna a vezetőülés dőlésszögén. Szinte rögtön változtat is egyébként – direkt nem a megfelelő irányba –, cselekedete pedig szépen előrevetíti, milyen remek lesz az elkövetkező három hét…

Tom nagyon igyekszik – lévén, erre programozták –, Alma viszont határozottan nem vevő sem a rózsaszirmos-pezsgős fürdőre, sem az átlátható káoszba szétpakolt könyvei szín szerinti rendszerezésére. A kamrában ágyaz meg a robotnak, és félreérthetetlenül egyértelműen arra kéri, hogy a vágyai kifürkészése helyett inkább hagyja őt békén. Idővel azonban elkezdenek megváltozni a dolgok… Tom ugyanis folyamatosan tanul, s fejlődik, amelynek köszönhetően egy készséges, ám idegesítő eszközből egyhamar valódi, autonóm személyiséggé válik – olyanná, akit már Almának sem olyan könnyű egyszerűen csak kidobni a lakásából.

Mi kell ahhoz, hogy boldogok legyünk? És ahhoz, hogy szerelmesek? Mitől működik egy párkapcsolat? Egészen biztos, hogy két ember szükségeltetik hozzá? Mitől lesz a robot pusztán csak egy robot? És mitől lesz különb, több az ember? Egyáltalán: mi teszi az embert emberré? Többek között ezekre a kérdésekre keresi választ a Stefan Zweig – Búcsú Európától (Stefan Zweig: Farewell to Europe, 2016) című filmet és A másik út (Unorthodox, 2020) című minisorozatot is jegyző Maria Schrader, aki ezúttal is provokatívan és elgondolkodtatóan, de nagyon szerethető módon mesél.

Én vagyok a te embered

Fotó: Cirko Film

Az Emma Braslavsky azonos című novellája alapján készült Én vagyok a te embered (Ich bin dein Mensch, 2021) merész alkotás. Már műfaji tekintetben is, hiszen egyszerre romantikus komédia, tudományos igényességgel készített és filozofikus mélységgel felruházott sci-fi, valamint megrendítő egzisztencialista dráma. Ez talán soknak tűnik így egyben, de cseppet sem az – azért nem, mert remekül működik mind romkomként, mind sci-fiként, mind pedig drámaként.

De a merészség természetesen abban is megmutatkozik, hogy Maria Schrader megannyi hasonló témájú film után úgy döntött: azért ő is elmesél egy mesterséges intelligencia-történetet. És milyen jól tette! Kecses, magabiztos, összetett és roppant érdekes, továbbá nehezen feledhető filmet készített – amelynek két főszereplője bizony jön velünk haza a moziból…

Dan Stevens több, mint csodálatos a földöntúlian kék szemű, sármos és előzékeny humanoid robot szerepében – és folyékonyan beszél németül! –, Maren Eggert Almája pedig mintha egyszerre lenne a néző kétkedése és kíváncsisága. Egészen fantasztikus figyelni kettejüket, szóval az szinte már csak hab a tortán, hogy Benedict Neuenfels gyönyörű képeket komponált.

Én vagyok a te embered

Fotó: Cirko Film

De nemcsak a képek gyönyörűek, hanem a zene is. És az is, ahogyan az alkotók elérik, hogy Alma történetén keresztül a saját történetünkről, a saját életünkről és saját magunkról gondolkodjunk. Mindenekelőtt arról, számunkra mit is jelent az a mondat: ember vagyok.

Látni kell, mert nem már megint egy újabb robotos történet, hanem egy nagyon bátor és okos film. És nemcsak elgondolkodtató, de rendkívül szórakoztató is!

Az Én vagyok a te embered december 30-ától látható a mozikban a Cirko Film forgalmazásában.

Előző írás Következő írás

HASONLÓ CIKKEK

Szólj hozzá elsőként

Hozzászólás