Egy házasság széthullása – A férfi mögött (2017)

Gondolom, mindannyian ismeritek azt a mondást: „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”. Sokszor, sokféle helyzetben hallottam már ezt, és számos olyan filmet láttam, amely e mondás vélt vagy valós – inkább valós – igazságtartalmára épít. De be kell vallanom: A férfi mögött (The Wife, 2017) – elsősorban a páratlan tehetségű Glenn Close játéka miatt – annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy úgy hiszem, mostantól, ha meghallom ezt a mondást, elsőként ez az alkotás fog felrémleni a lelki szemeim előtt…

A férfi mögött fókuszában egy intelligens és feltűnően szép nő, Joan Castleman áll, aki évtizedekkel korábban hátat fordított saját álmainak és mérhetetlen írói tehetségének, hogy támogathassa a férjét az irodalmi karrier kiépítésében. Szemet hunyt párja hűtlensége felett, és elfogadta, hogy ő minden egyes helyzetben csak másodhegedűs: a feleség, aki fogja a kabátot, míg a férjét fotózzák, s akinek nevét nem jegyzik meg a társasági összejöveteleken. Ám amikor a férje megkapja az irodalmi Nobel-díjat, Joan összetörik, s úgy dönt: ideje kilépni az árnyékból és egyedül folytatni az életet.

A cselekmény leírását természetesen tudnám még bővíteni néhány izgalmas momentummal, de ezeket szeretném inkább a homályban hagyni, hogy igazán élvezhessétek a filmet. És ennyi információ bőven elég ahhoz, hogy kijelenthessem: a kevéssé ismert svéd rendező, Björn Runge remek döntést hozott, mikor elhatározta, hogy filmre viszi Meg Wolitzer The Wife (A feleség) című regényét. A történet ugyanis kellőképpen figyelemfelkeltő és feszültséggel teli, és szerencsére fantasztikusan működik mozgóképen is. Azt azonban sajnos nem állíthatom, hogy teljes mértékben fantasztikus.

A képi és a zenei világ tekintetében nem szolgál maradandó élménnyel, a flashbackek által feltáruló múlt csak információkat, nem pedig érzelmeket mutat, és úgy, ahogy van, az egész filmből hiányzik az igazi mélység. Bár helyesebb úgy fogalmaznom: ennek a filmnek egyetlen ember, Glenn Close ad mélységet. A Golden Globe- és Emmy-díjas, többszörösen Oscar-díjra jelölt színésznő teljesen egybeforr mellőzött, megtört karakterével. Olyan átéléssel, hitelességgel és alázattal jeleníti meg a sikeres férfi háta mögé szorult feleséget, hogy épp elég lenne csak őt látni ahhoz, hogy átéljük a drámát. A drámát, amely a játékidő majd’ egésze alatt a felszín alá rejtve lappang, s mindössze abban a néhány jelenetben bújik elő igazán, mikor Glenn Close-t figyeli a kamera.

Mellette a többi színész – például a férjet alakító Jonathan Pryce, illetve az apja dicséretét kiérdemelni képtelen fiút megformáló Max Irons – már a film kezdetén elhalványul, a néző pedig újra és újra azon kapja magát, hogy kizárólag arra a nőre koncentrál, akit sokan észre sem vesznek. Ez mellesleg csodálatos fogás, hiszen A férfi mögött arról a fájdalommal és keserűséggel teli élethelyzetről szól, amikor egyik ember a másikat szolgálja, a másik árnyékában él, mégis kiragyog mögüle.

Látni kell, mert hiába nem grandiózus, izgalmas film, amely rámutat: előfordul, hogy nem azt dicsőítjük, aki valójában megérdemli. Továbbá: Glenn Close páratlan játékát bűn lenne kihagyni!

A férfi mögött az HBO GO-n látható.