Látni kell

Fenséges múltba tekintés – Két királynő (2018)

Azt gondolom, a történelmi drámáknak nem kell cégér. De ha mégis reklámozni akarnám a Két királynő (Mary Queen of Scots, 2018) című filmet, akkor – sokakkal ellentétben – nem azt emelném ki, hogy az ellenállhatatlan szépségű Margot Robbie „megcsúnyult” a szerep kedvéért… Nem, én a fenséges látványt, a tényeket és a feltételezéseket összefűző forgatókönyvet, valamint Saoirse Ronan káprázatos alakítását hangsúlyoznám. Meg azt: hiába láttunk már számos mozgóképet a történelem e szakaszáról, a Két királynőt nem érdemes kihagyni.

Stuart Mária élete igencsak viharos volt. Tizenhat évesen francia királyné lett, ám két év múlva megözvegyült, s ellenállva a nyomásnak, hogy ismét férjhez menjen, visszatért szülőföldjére, Skóciába, azzal a reménnyel, hogy visszakapja trónját. Csakhogy ekkorra Skócia és Anglia már unokatestvére, I. Erzsébet uralma alá tartozott. A két királynő egyszerre nyűgözte le és félemlítette meg egymást, a hatalomért folytatott harcuk, rivalizálásuk pedig kétségtelenül a történelem egyik legizgalmasabb szegmense. Mária kinyilvánította igényét az angol trónra, fenyegetve ezzel Erzsébet hatalmát, s ezzel összeesküvések, lázadások és árulások egész sora vette kezdetét, melyek végül ahhoz vezettek, hogy I. Erzsébet kivégeztette Stuart Máriát.

Két királynő

Fotó: imdb.com

A tények ismertek, e két királynő alakja és története azonban olyannyira termékeny és kifogyhatatlan táptalaj, hogy az évek során számos könyv, színházi darab és film született a témában. Stuart Mária szerepében láthattuk már Katharine Hepburnt (Stuart Mária, 1936), Vanessa Redgrave-et (Mária, a skótok királynője, 1972) és Camille Rutherfordot (Mary Queen of Scots, 2013), míg I. Erzsébet alakját magára öltötte már Glenda Jackson (Mária, a skótok királynője, 1972) és Cate Blanchett (Elizabeth, 1988; Elizabeth: Az aranykor, 2007) is. Bennem leginkább Cate Blanchett alakításai maradtak meg, s be kell vallanom: a Két királynő megtekintése után is úgy vélem, ha a jövőben bármikor is meghallom I. Erzsébet nevét, ő fog eszembe jutni, nem pedig Margot Robbie.

A Margot Robbie által életre keltett I. Erzsébet karakterének haloványságát azonban szinte teljesen elhomályosítja Saoirse Ronan, aki egyértelműen a főszereplője a Két királynőnek – és ez minden rezdüléséből érződik is. Csodálatos szépségű, magabiztos, erős akaratú Stuart Máriaként tündököl a vásznon, bizonyítva, hogy sokszínű tehetség. Hogy miért hangsúlyozom ezt? Nos, mert A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel, 2014), a Brooklyn (2015) és a Lady Bird (2017) után most újfent megbizonyosodhatunk róla, hogy az… De azért Margot Robbie-t se fogjuk olyan könnyen elfelejteni! Fizikai átváltozása valóban látványos, s abban a lényegesen kevesebb számú jelenetben, amiben őt láthatjuk, vannak emlékezetes pillanatai.

Két királynő

Fotó: imdb.com

A két királynő egymáshoz fűződő viszonya a film legfőbb mozgatórugója, a színházi rendezőként ismert Josie Rourke pedig igen profin vitte vászonra ezt a viszonyt filmrendezői debütálásában. Szellemes, szenvedélyes és látványos filmet készített, amelyben történelmi környezetbe kalauzolja a nézőt, ugyanakkor olyan dilemmákra világít rá, amelyek rendkívül aktuálisak. Stuart Mária és I. Erzsébet hatalomért folytatott harca a felszínen egyszerű hatalmi harcnak tűnhet, ám ha jobban mögé pillantunk, megláthatjuk a nők közti rivalizálás további okait, a szépség vagy az anyaság iránti vágyat, valamint a férfiak és a nők között meghúzódó ellentéteket, illetve a férfiak azon törekvését, hogy felülkerekedjenek a „szeszélyes” nőkön.

A forgatókönyv alapjául John Guy 2004-es, Queen of Scots: The True Life of Mary Stuart című könyve szolgált, amely segítségével Beau Willimon izgalmas cselekményt épített. Olyat, melyben a történelmi tények és a feltételezések jól megférnek egymás mellett. Természetesen lehetett volna töményebb, informatívabb is a film, továbbá közelebb engedhette volna a nézőt I. Erzsébethez, ez az elegáns kosztümös dráma azonban így is működik, méghozzá azért, mert egyszerre szolgálja ki a történelmi filmek és az intrikával teli, történelmi témájú szappanoperák, sőt még a sötét thrillerek kedvelőit is.

Két királynő

Fotó: imdb.com

A Mennyei Királyság (Kingdom of Heaven, 2005), Az U.N.C.L.E. embere (The Man from U.N.C.L.E., 2015) és az Arthur király – A kard legendája (King Arthur: Legend of the Sword, 2017) című filmek képi világát is megteremtő operatőr, John Mathieson munkája kifogástalan: nagytotáljai és közelképei egyaránt lenyűgözőek. Akárcsak a jelmezek, amelyek tökéletességére szükség is van egy kosztümös dráma esetén, kivált egy olyan esetén, amelyben feltűnik a történelem azon női uralkodója, akinek több, mint háromezer ruhadarabja volt. (Nem véletlen tehát az Oscar-jelölés a legjobb jelmez, illetve a legjobb smink és haj kategóriákban…)

Bizonyára lesznek, akik hiányolni fogják a grandiózusabb csatajelenetet és a mélyebbre merészkedő forgatókönyvet, a Két királynő további részleteit azonban ők is szeretni fogják. És lesz is rá okuk bőven.

Látni kell, mert fenséges képi világú történelmi dráma, melynek főszerepében Hollywood egyik cseperedő tehetségét láthatjuk brillírozni, s amely a történelmet megidézve aktuális kérdéseket is felvillant előttünk.

A Két királynő január 31-étől látható a mozikban a UIP-Duna Film forgalmazásában.

Előző írás Következő írás

HASONLÓ CIKKEK

Szólj hozzá elsőként

Hozzászólás