Ismét egy kis filmelmélet és filmtörténet – avagy játékra és filmekre fel!
Browsing Tag
Filmek térből és időből
Mielőtt belekezdtem e cikk megírásába, gondoltam, utánanézek és utánakérdezek, mit mond elsőként az internet, s mit a hozzátartozóim arra a kérdésre: Mi az az ocker? A férjem azt felelte: földes anyag, az érchez van köze. Az anyukám pedig azt: már-már barnába hajló sötétsárga színt jelent. A kereső megerősítette ezen állításokat, ám az elsők között feldobta azt is, amely sokkalta közelebb áll ahhoz, amit valójában kerestem. „Szleng – sztereotip kifejezés –, amelyet olyan ausztrál emberre használnak, aki nem kulturált módon beszél és viselkedik; erős akcentusa van, sört iszik, barbecue-t eszik, ausztrál focit néz stb.” – magyarázza az Urban Dictionary azt a kifejezést, amely nemcsak egy ausztrál ember-, hanem filmtípust is jelöl. Én most ez utóbbiról mesélek nektek.
Mivel legutóbb azt ígértem, hogy a Filmek térből és időből rovat cikkeiben nem követek semmiféle időrendi sorrendet, igyekeztem igazán távol ugrani a némafilm korszakától. Nos, az 1920-as évekig jutottam… Védelmemre: azért nem sikerült mondjuk a ’60-as évekig, mert eszembe jutott Luis Buñuel és Salvador Dalí az Andalúziai kutya című filmje, melyet – valljuk be –, akkor se lehetne elfelejteni, ha nagyon akarnánk. Én viszont egyáltalán nem akarom, sőt titeket is arra ösztönözlek, hogy nézzétek meg. Ha pedig már láttátok, akkor arra, hogy nézzétek meg újra.
Sokat gondolkoztam, miként építsem fel a Filmek térből és időből rovat cikkeit: legfőképp azon agyaltam, hogy időrendi sorrendben haladjak-e végig a film történetén, és végül arra jutottam, hogy – számotokra és számomra is – sokkal izgalmasabb, ha nem időzünk „évekig” a film korai időszakában, hanem kötöttségek nélkül utazunk időben és térben a filmtörténet és filmelmélet világában. De azért a nyitó cikk témája nem lehet más, mint a némafilm, s a filmtörténet első nagy korszakának meghatározó darabja, az 1903-as A nagy vonatrablás.