Joachim Trier Oslo-trilógiájának záró darabja az a fajta mozi, amelyről nem lehet – és nem is kell! – nem áradozni. Olyan természetes, olyan emberi, olyan igaz, olyan őszinte és olyan nagyon tele van szeretettel, hogy tulajdonképpen akkor sem fogalmazok túlontúl elragadtatottan, sőt, ha azt mondom: szerintem ki kellene feszíteni egy hatalmas vásznat az égre, s úgy levetíteni, hogy mindenki, mindenki lássa.
Joachim Trier Thelma (2018) című filmje különleges, misztikus mese a felnőtté válásról, önmagunk felfedezéséről, az ártatlanság elvesztéséről, s ami talán a legfontosabb: a család és a vallás hatalmáról. A többrétegű cselekmény, a szimbólumok sokasága és a természetfeletti megjelenése arra ösztönöznek minket, hogy többször is megnézzük és alaposan megvizsgáljuk a filmet – Faluhelyi Krisztiánnal éppen ezt tesszük. Tartsatok velünk!