Látni kell

Kőkemény látlelet a Z generációról – FOMO – Megosztod, és uralkodsz (2019)

Őszintén bevallom: a FOMO, vagyis fear of missing out kifejezés számomra egészen addig teljesen ismeretlen volt, míg nem szembesültem azzal: Hartung Attila első nagyjátékfilmje ezzel a címmel kerül a mozikba 2019 őszén. Akkor azonban rögtön utánanéztem, s megtudtam, hogy a téma egyik első kutatója, Andrew Przybylski brit pszichológus a következőképpen definiálja a fogalmat: „átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk”. Nos, a FOMO – Megosztod, és uralkodsz igazán sokkoló képest fest arról a világról – a mi mai világunkról! –, amelyben a fiatalok attól való félelmükben, hogy lemaradnak valamiről, vagy még inkább lemaradnak valakiktől, olyan dolgokat csinálnak, amiket nézni is rossz. És a helyzet az, hogy félek, nem túlzás kijelenteni: ez nemcsak egy film, hanem a valóság.

Olvass Tovább

Filmek térből és időből

A hosszútávfutó magányossága (1962) és a free cinema

Nemrégiben egyik olvasóm azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ajánljak olyan filmet, amelyben előtérbe kerül a sport, a futás. Elsőként Simonyi Balázs Ultra (2017) című filmje ugrott be, ám ahogy folytattunk a beszélgetést, rájöttem: rengeteg olyan film pihen a gyűjteményemben, amelyet még ajánlhatok. Aztán ahogy néztem a színes és fekete-fehér mozgóképeket, eszembe jutott a nagy kedvencem, A hosszútávfutó magányossága (The Loneliness of the Long Distance Runner, 1962), valamint a free cinema, vagyis az a filmművészeti irányzat, amely mind közül az egyik legkedvesebb számomra. (A cikket Szalontai Anikónak ajánlom.)

Olvass Tovább

Látni kell

A gonosz születése – Joker (2019)

Nem tudom, hogy szabad-e éppen erről a filmről így nyilatkoznom, de lehetetlennek érzem nem megtenni, szóval leírom azt a mondatot, amely a Joker (2019) megtekintése után azonnal belém villant: „Ez egy csoda!” Todd Phillips filmje igazi művészi munka. Odaadással, bátorsággal és mérhetetlen tehetséggel készített remekmű, amely amellett, hogy új szintre emeli a képregényfilm zsánerét, kemény társadalomkritikát is megfogalmaz és felnyitja a szemünket: valahol mélyen Joker talán mindannyiunkban ott van…

Olvass Tovább

Ahogy én gondolom...

Fejtsük meg együtt! – Thelma

Joachim Trier Thelma (2018) című filmje különleges, misztikus mese a felnőtté válásról, önmagunk felfedezéséről, az ártatlanság elvesztéséről, s ami talán a legfontosabb: a család és a vallás hatalmáról. A többrétegű cselekmény, a szimbólumok sokasága és a természetfeletti megjelenése arra ösztönöznek minket, hogy többször is megnézzük és alaposan megvizsgáljuk a filmet – Faluhelyi Krisztiánnal éppen ezt tesszük. Tartsatok velünk!

Olvass Tovább

Látni kell

Szerelem vagy kizsákmányolás? – Scarborough (2018)

„Szerelemben (és háborúban) mindent szabad” – szokták mondani. De mit takar a minden? És egyáltalán: mit nevezhetünk szerelemnek? Barnaby Southcombe Scarborough (2018) című filmjével ugyan nem ad választ e kérdésekre, ám feltesz jó néhány másikat, melyekkel arra ösztönöz minket, hogy megfogalmazzuk a saját véleményünket, és elgondolkozzunk azon, hogy amit látunk, az szerelem-e vagy kizsákmányolás.

Olvass Tovább

Ahogy én gondolom...

Tíz kihagyhatatlan film a CineFesten

Már csak pár nap, s kezdődik a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, amely – akárcsak a korábbi években, idén is – erős és sokszínű válogatást ad a világ filmművészetéből. A világ majd’ minden tájáról összesen 16 versenyfilm érkezik Miskolcra, de láthatunk kísérleti filmeket, valamint kisjáték- és dokumentumfilmeket is. Mit ne mondjak, a szeptember 13. és 21. között zajló fesztivál minden egyes napja és programja kincset ér; de azért kiválasztottam azt a tíz filmet, amely (szerintem) tényleg kihagyhatatlan.

Olvass Tovább

Látni kell

Kertész Mihály portréja – CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot (2018)

Kertész Mihály, avagy Michael Curtiz neve a világon mindenki számára ismerősen cseng, s e névről mindenkinek azonnal eszébe jut valami. Egyeseknek a Casablanca (1942), másoknak a Mildred Pierce (1945), megint másoknak a sokat idézett bölcselet: „Az egyetlen dolog, amit megbánsz, az, amit nem tettél meg.” De milyen volt ez a magyar férfi, akit mindenki ismer, s aki felforgatta Hollywoodot? Többek között erre a kérdésre ad választ Topolánszky Tamás Yvan CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot (2018) című filmje, amely nemcsak Kertész Mihály, de a Casablanca különleges portréja is.

Olvass Tovább

Ahogy én gondolom...

Nagyvásznon a restaurált klasszikusok – beszélgetés Ráduly Györggyel, a Filmarchívum igazgatójával

„Az elsődleges célkitűzésünk az volt, hogy a restaurált magyar filmeket nagyvásznon mutassuk be, és ezt olyan fesztiválhangulatban tegyük, amely alkalmas arra, hogy felkeltse a nagyközönség érdeklődését a klasszikusok iránt” – fogalmazta meg a Budapesti Klasszikus Film Maratonról szólva Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum igazgatója, akivel az idén már harmadik alkalommal jelentkező filmfesztiválról, valamint a Filmarchívum megújításáról is beszélgettem.

Olvass Tovább

Látni kell

Ami igazán fontos – Szavak nélkül (2018)

Adott egy családfő, aki teljes mértékben a karrierjének él, a szeretteire és a körülötte élő emberekre pedig se ideje, se energiája, se kedve nincs figyelni. Ám akkor egy napon olyan akadállyal találja szemben magát, amelyet csak úgy tud leküzdeni, ha számot vet addigi életével, s felteszi magának – és természetesen meg is válaszolja – a kérdést: mi az, ami igazán fontos? Igen, jól ismert történet ez, amelyet számtalanszor láttunk már a filmtörténet során, Hervé Mimran tehát tulajdonképpen semmi újat nem mond harmadik nagyjátékfilmjével. Ennek ellenére a Szavak nélkül (Un homme pressé, 2018) nagyon is megérdemli a figyelmet. Méghozzá azért, mert érzékeny, bájos és szívvel-lélekkel készített alkotás, amely szelíden emlékeztet minket arra, hogy néha muszáj megállni egy pillanatra és átgondolni, mi a legfontosabb az életben.

Olvass Tovább

Látni kell

Húsba vágó mese egy generáció problémáiról – Eufória (Euphoria, 2019–)

Valljuk be: ha egy napon elénk perdülne egy varázsló, és azt mondaná, hogy visszarepít minket az időben, méghozzá a kamaszkorba, lennénk néhányan, akik azt válaszolnánk, „kösz, nem”. Merthogy a tinédzser-lét nem kifejezetten felhőtlen, sőt sokak számára egyenesen kibírhatatlan… Őszintén szólva, abba csak nagy néha gondolok bele, milyen lehet a mai világban kamasznak lenni, de olyankor még a kibírhatatlant sem találom elég megfelelő jelzőnek. És az HBO Eufória (Euphoria, 2019–) című sorozatát látva rájöttem: nem is az.

Olvass Tovább