Valahogy úgy vagyok most a Drakulics elvtárssal, ahogyan tavaly a Lajkó, cigány az űrben (2018) című filmmel voltam: tisztán látom a hibáit és könnyedén fel tudom sorolni mindazt, amit kifogásoltam benne; de a fenébe is, hát minek, mikor olyan jót mulattam rajta, hogy csak na?!
„Ha fel akarsz jutni az űrbe, előbb el kell érned a sztratoszférát. Ez csak egy módon lehetséges: a téesz segítségével” – hangzik el a Lajkó egy pontján, s bevallom: ha mostanság eszembe jut ez a film, sokkal inkább emlékszem (például) erre a mondatra, mint bármely hibájára. És bár még csak pár nap telt el, mióta megnéztem, hasonló a helyzetem a Drakulics elvtárssal is, amely ugyan hagy maga után némi hiányérzetet, mellé azonban beéget olyan mondatokat, minthogy „Kádárék megölnek, ha nem adod át nekik az örök életet”. Persze, az abszurd humorral átitatott mondatoktól még nem lesz jó egy film, de e két kiragadott idézet talán érzékelteti, hogy olykor a jó szándékú szórakoztatás képes elhalványítani minden negatívumot…
Fotó: port.hu
A hetvenes évek Magyarországán járunk. A kubai forradalmat is megjárt Fábián elvtárs azért tér haza Nyugatról, hogy megnyissa az Adjunk vért Vietnámnak! véradó mozgalmat, de valami nagyon nem stimmel vele. Hatvanévesen alig harmincnak néz ki, vérvörös Mustangja, s feltűnően laza stílusa van, és az még csak hagyján, hogy a megnyitó ünnepélyre egy prostituálttal az oldalán érkezik, de nagy merészen még ’56-ot is felemlegeti, nem is egyszer! Na, éppen erre találták ki a kémelhárítást – gondolják az elvtársak, s rögvest ráállítják az ügyre, pontosabban Fábián elvtársra – fedőnevén Veresre – Kun elvtársat és kolléganőjét, egyben élettársát, Máriát, akinek az lesz a feladata, hogy kísérőnek álcázva magát Fábián elvtárs bizalmába férkőzzön, és kiderítse, mi a titka.
„Éjjel él, nem öregszik és kiszívja a vérét a szép nőknek. Mi ez, vámpír?” – teszi fel a kérdést Esvégh elvtárs, az elhárítótiszt, és mi nézők nemcsak azért bólogatunk, mert már a címből és az előzetesből is egyértelmű, hogy „Naná, az!”, hanem azért is, mert a Kádár-korszakba csöppent nyugati imperialista vámpír története egyszerűen fergeteges ötlet.
Fotó: port.hu
Kádár János, kubai forradalom, Vietnám, kémelhárítás, Egyházügyi Hivatal, Mustang, Volga, Hüsi üdítőnek álcázott vér, undorító celofánba csomagolt virág, visszapillantó tükrökkel felszerelt lakás és a benne lakó kíváncsi szomszédok, öt perc alatt elsülő díszmacsó, szexi vámpír, szerelmi háromszög, örök élet – azt hiszem, nem is sorolom tovább, ennyi épp elég ahhoz, hogy látható legyen: van itt minden! És bizony formanyelvi tekintetben is ugyanez a helyzet. A Drakulics elvtárs ugyanis egyszerre fekete komédia, vígjáték, szatíra, romantikus dráma, vámpírsztori és akciófilm, ám mindezek előtt, vagy inkább felett áll a rendező, Bodzsár Márk legfontosabb vállalása, méghozzá az, hogy a Drakulics elvtárs egy sajátos fejlődéstörténet legyen. És mit ne mondjak, az is! Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy a cselekmény szintjén rejlő káosz – amely kitűnik a felsorolásomból – nem szüremkedik át a stílusba is…
Ennek következményeképp a filmről igencsak nehéz eldönteni, mit akar: elmesélni a férfiak által dróton rángatott törékeny, mégis erős, önálló és minden férfi szereplőnél bátrabb és eszesebb Mária – fedőnevén Madárka, milyen találó! – „felemelkedésének” történetét; a humor eszközével segíteni feldolgozni a nemzeti traumát; rendszerkritikát megfogalmazni, s allegorikusan párhuzamot vonni az akkori és a mostani politikai helyzettel vagy a szó legnemesebb értelmében szórakoztatni? Most, hogy mindezt leírtam, felmerült bennem, hogy talán nem is kell dönteni, és az is eszembe jutott, hogy már az Isteni műszakot (2013) látva is azt gondoltam: Bodzsár Márk már-már filmszerzői attitűddel alkot, s rendkívül tehetséges. És ezt jelen pillanatban sem gondolom másként.
Fotó: port.hu
Akárcsak az Isteni műszakban, a rendező – oldalán Reich Dániel operatőrrel, Ágh Márton látványtervezővel és Keresztes Gábor zeneszerzővel, akiket bátran nevezek alkotótársnak – itt is élő, lélegző világot teremtett a karakterei köré. S ha már karakterek: elismerem, a vámpír alakja, talán szándékoltan, egy hatalmas, üres klisé, pont, mint az öt perc alatt elsülő, macskajancsi Kun elvtársé, de rajtuk kívül mindenki él, sőt, még ők is. A Máriát alakító, káprázatos és végtelenül tehetséges Walters Lili a film lelke, de Nagy Zsolt (Fábián elvtárs), Nagy Ervin (Kun elvtárs), Thuróczy Szabolcs (Esvégh elvtárs), Rába Roland (Kádár), Szűcs Nelli, Znamenák István, Borbély Alexandra, Balsai Móni, Kerekes Éva, Trill Zsolt, Rezes Judit és Bödőcs Tibor is fantasztikusak; úgy mozognak a hetvenes évekbeli miliőben, hogy élvezet nézni. És ez a legfontosabb, amit a Drakulics elvtársról is elmondhatok, úgyhogy kénytelen vagyok ismételni önmagam: élvezet nézni, de tényleg!
Látni kell, mert szórakoztató, élvezetes, izgalmas és merész film.
A Drakulics elvtárs október 31-étől látható a mozikban az InterCom forgalmazásában.
Szólj hozzá elsőként