Látni kell

Egy házasság széthullása – A férfi mögött (2017)

Gondolom, mindannyian ismeritek azt a mondást: „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”. Sokszor, sokféle helyzetben hallottam már ezt, és számos olyan filmet láttam, amely e mondás vélt vagy valós – inkább valós – igazságtartalmára épít. De be kell vallanom: A férfi mögött (The Wife, 2017) – elsősorban a páratlan tehetségű Glenn Close játéka miatt – annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy úgy hiszem, mostantól, ha meghallom ezt a mondást, elsőként ez az alkotás fog felrémleni a lelki szemeim előtt…

Olvass tovább

2019.07.04 by
Filmek térből és időből

Születésnap (1998) és a dán dogma

Több mint egy hónapja láttam a dán-svéd koprodukcióban készült Szívek királynője (Dronningen, 2019) című filmet, ám az emléke azóta is kísért. Ez az alkotás olyan mély benyomást tett rám, hogy ha csak egy pillanatra is eszembe jut valamely képkockája, összeszorul a gyomrom… Valahogy így vagyok Thomas Vinterberg Születésnap (Festen, 1998) című filmjével is, amely nemcsak azért állítható párhuzamba a Szívek királynőjével, mert játszik benne Trine Dyrholm… Hanem azért is, mert hasonlóan merész, vagyis úgy mutatja meg a valóságot, pontosabban a valóság egy igazán mocskos szeletét, amilyen igazából. Na, igen: a dogma mozgalom képviselői az igazmondásra törekedtek, és rámutattak, hogy az igazság sokszor tényleg nagyon fáj.

Olvass tovább

2019.07.02 by
Ahogy én gondolom...

„A forgatás őrületes kaland” – interjú Krisztik Csaba színművésszel

„A forgatás őrületes kaland tele rémálommal, izgalommal, örömmel, bánattal, szorongással és nagy adag pozitív emócióval” – fogalmazta meg Krisztik Csaba színművész, aki jelenleg a Forte Társulat, illetve a székesfehérvári Vörösmarty Színház állandó tagja, s akit hamarosan élete első filmfőszerepében láthatunk Bagota Béla Valan című pszichothrillerében. Krisztik Csabával többek között pályája kezdetéről, a színművészetis évekről és egy igazán különleges karakterről beszélgettem, valamint arról, milyen élmény volt számára a filmforgatás.

Olvass tovább

2019.06.26 by
Látni kell

A fiú a „szekrényben” – Mario (2018)

Van az angol nyelvben egy kifejezés – coming out (of the closet), magyarul: előbújni (a szekrényből) –, amely az előbújást jelenti, vagyis azt, hogy valaki felismeri, elfogadja és másokkal is megosztja, hogy leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer. Talán nem kell hangsúlyoznom, de azért megemlítem, hogy 21. század ide vagy oda, ez még ma sem könnyű, sőt egyesek számára sajnos lehetetlen feladat. Éppen erről, a szexuális orientáció és/vagy nemi identitás felvállalásának nehézségéről szól a Mario (2018), amelynek főhőse egy igazán maszkulin közegben, a futball világában kénytelen szembenézni azzal, mivel jár, ha más, mint a többiek.

Olvass tovább

2019.06.23 by
Látni kell

Űrutazás, csak oda – Csillagok határán (2018)

Claire Denis francia filmrendező számomra a filmszerző kifejezés egyik legfontosabb megtestesítője, aki oly módon mesél történetet, ahogy csak nagyon kevesen. Továbbá: aki minden egyes filmjében örökérvényű, megkerülhetetlen kérdésekkel foglalkozik, és a lehető legnagyobb magabiztossággal mer őszinte, érzelmes, kegyetlen vagy éppen perverz lenni. Első angol nyelvű filmjében, a Csillagok határán című alkotásban (High Life, 2018) mindez egyszerre…

Olvass tovább

2019.06.18 by
Látni kell

Szerelem ember és robot között – Zoe (2018)

Beleszerethet az ember egy robotba? És a robot egy emberbe? Orvosolhatja a magányt egy mesterségesen előállított társ? És egy gyógyszer? Többek között ezeket a kérdéseket veti fel Drake Doremus Zoe (2018) című romantikus sci-fije, amely ugyan nem merészkedik elég mélyre ahhoz, hogy lehetséges válaszokat is meglebegtessen előttünk, mégis izgalmas, megható és fontos alkotás.

Olvass tovább

2019.06.13 by
Látni kell

Kiborít, csalódást kelt, de lenyűgöz – The Perfection (2018)

Mivel erőteljesen vonzódom a horror műfajához, tulajdonképpen alig van olyan borzongató vagy éppen vérben tocsogó mű, amely elkerülné a figyelmem – illetve, amelyet valamilyen indíttatásból ne akarnék megnézni. E vonzalmamnak köszönhetően persze, számos olyan horrorfilmet is végigültem már, amelyet jobb lett volna inkább kilométerekre elkerülni, de hogy őszinte legyek: nem bántam meg semmit! Azt sem, hogy a múlt héten ráakadtam Richard Shepard The Perfection (2018) című alkotására… Ugyanis amellett, hogy kiborított és csalódást keltett bennem, le is nyűgözött.

Olvass tovább

2019.06.07 by
Mi az a...?

Mi az az inzert?

Mikor a múlt héten moziba mentem, kissé meglepetten tapasztaltam, hogy a jegyvásárlásnál minden előttem állót – és persze, engem is – kedvesen figyelmeztettek: „Feliratos lesz!” Mosolyogva válaszoltam, akárcsak a többiek, hogy „tudom”, és miközben átvettem a jegyem, azon gondolkoztam: tulajdonképpen minden film feliratos… No, de mi is az a felirat, pláne ha inzert? Erről (is) mesélek most!

Olvass tovább

2019.06.04 by
Látni kell

„Engem a mozi mentett meg” – Fájdalom és dicsőség (2019)

„Az élet iróniája és paradoxonjai örömünnepet ülnek Pedro Almodóvar filmjeiben: olyan világ ez, melyben a látszat sokszor maga a valóság, amelyben csak az értelmetlenségnek van értelme, s melyben a dolgok felfordulásával áll helyre a rend” – írja a kiváló francia kritikus, Frédéric Strauss annak az interjúkötetnek a bevezetőjében, amelynek címe Pedro Almodóvar. Majd, sorokkal később így folytatja: „Ez a könyv az Almodóvar-filmek felfedezésére invitál, közben pedig elmeséli a rendező vágyainak történetét. Annak a fiúnak a vágyait, aki a hetvenes években a távoli La Manchában rendező akart lenni.” Nos, ez utóbbi idézetet egészen nyugodtan ráírhatnák a Fájdalom és dicsőség (Dolor y Gloria, 2019) plakátjára is, ez a film ugyanis mindennél személyesebben, őszintébben és érzelmesebben mesél arról a fiúról, aki már gyermekként is filmrendező akart lenni, s aki végül a legnagyobb filmkészítők egyike lett.

Olvass tovább

2019.05.28 by
Látni kell

„Ami történik, és aminek nem szabad megtörténnie, ugyanaz.” – Szívek királynője (2019)

A skandináv filmekről mindig ugyanaz jut eszembe: precizitás, kiváló rendezés, színészi játék és operatőri munka, s a valóság és az emberi természet olyasfajta bemutatása, ami a nézőnek a legjobb esetben is iszonyúan fáj. Mindezek fényében egyáltalán nem vetem el a sulykot, ha azt mondom: a dán-svéd koprodukcióban készült Szívek királynője (Dronningen, 2019) ízig-vérig skandináv film, amely olyan (fizikai és lelki) fájdalmat okoz, mintha 127 percen keresztül fojtogattak volna minket…

Olvass tovább

2019.05.24 by