Szegény gazdagok – Élősködők (2019)

Bong Joon-ho Élősködők (Parasite, 2019) című filmjére nehéz szavakat találni. Méghozzá azért nehéz, mert a kiváló, a hibátlan és szinonimáik sem képesek igazán jól leírni, mennyire zavarba ejtően tökéletes. Társadalmi dráma, szatíra, fekete komédia és horror; szórakoztató, elgondolkodtató és megható – egyszerűen kihagyhatatlan. És igen: az év egyik, ha nem a legjobb filmje!

A cselekmény középpontjában a Kim család áll, amelynek tagjai – apuka, anyuka, egy fiú- és egy lánygyermek – egy pincelakásban tengetik a napjaikat, s jobb híján pizzásdobozok hajtogatásával keresik a kenyerüket. A wi-fit pedig úgy lopják a felső szomszédtól. Mindössze ez, „a szent wi-fi” az, amiért a családfő hálát tud adni étkezés előtt, egy napon azonban nagyot fordul a világ a Kim családdal. A fiú, Ki-woo egykori osztálytársa ugyanis megjelenik náluk egy prosperitást hozó kővel, majd megkéri Ki-woo-t, hogy vegye át egy középiskolás diákja iskola utáni angol korrepetálását, míg ő külföldre utazik. A fiú kissé aggódik, hiszen nincs diplomája, ám e probléma seperc alatt megoldódik: testvére, Ki-jung hamisít neki egyet, és ezzel el is készül a Kim család belépője a gazdagok lakta negyedbe…

A cselekmény leírását még számos izgalmas mozzanattal tudnám folytatni, de inkább „csendben maradok”, mert a film egyik kiválósága éppen a cselekményszövés. Bong Joon-ho virtuóz módon alakítja a történetet, a feszültséget patikamérlegen méri, így mi a legelső perctől a legutolsóig szinte vigyázzban ülünk, és egy pillanatra sem merjük levenni a tekintetünket a vászonról.

Minden egyes jelenet éppen a megfelelő pillanatig tart, nincsenek üresjáratok, a műfajok pedig bravúrosan keverednek, szétfeszítve a hagyományos meghatározás kereteit. Az Élősködők társadalmi dráma, szatíra, fekete komédia, s horror, és hiába hangzik ez a kavalkád túl soknak, nem tudok mást mondani, csak azt: így tökéletes. És ezt a történetre is bátran mondhatom. Bong Joon-ho a társadalom két végpontját jeleníti meg, hitelesen és ítéletmentesen, s kemény erkölcsi, morális kérdéseket vet fel – melyekkel aztán magunkra hagy minket, hogy döntsünk belátásunk szerint, egyedül.

A pincelakás és a dombtetőre épült luxus ingatlan, a szegény és a gazdag ember léte, a jó és a rossz feszül egymásnak, s közben olyan gondolatok merülnek fel, melyek olykor-olykor bizonyára a mi fejünkben is megfordulnak. Kell, hogy legyen tervünk a jövőre nézve? Vagy jobban járunk, ha nem tervezünk, mert akkor nem érhet minket csalódás, akkor nem történhet semmi rossz? – fogalmazódik meg egyik fő(anti)hősünkben a film egy pontján, s mi ekkor úgy érezzük, ott fekszünk mellette a kilátástalanság, a reményvesztettség talaján.

Nehéz érzelmeket, mély fájdalmakat indukál az Élősködők, ugyanakkor rendkívül humoros és szórakoztató is. A színészi játék – tényleg mindenki részéről – pedig pazar. Akárcsak a képi világ! Az operatőr, Kyung-Pyo Hong kis híján képzőművészként alkotta meg a kompozíciókat, a fény-árnyék kontrasztokat, és neki (is) köszönhetően egy ház különböző részei, szintjei – az udvar, a bejárat, a pince, a földszint és az emelet –, vagy egy város egymástól igencsak távol eső szegletei is szimbolikus jelentéssel bírnak. Mindebből már kirajzolódik, de muszáj hangsúlyoznom: az Élősködőkben minden mozdulat, kép, hang, minden beszél. És miközben jól szórakozunk rajta, parazitaként belénk fészkel a súlyos mondanivaló…

Látni kell, mert zavarba ejtően tökéletes film. És ez nem túlzás. Tényleg az.

Az Élősködők december 5-étől látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.