Nemrégiben fejeztem be egy sorozatot, amelynek egyik szereplője valami gyönyörűen, s elképesztően könnyeden zongorázott. Olyannyira elvarázsolt engem, hogy mikor véget ért a széria, újra megnéztem a „zenés” jeleneteit, a hangszert nézve s a játékot hallgatva pedig két dolog jutott eszembe. Egyrészt, hogy milyen nagy lelkesedéssel, ugyanakkor milyen borzalmasan zongoráztam annak idején Bach Gavotte-ját a szolfézs után… Másrészt, hogy megvan a következő Mi az a…?-cikkem témája! Szóval most a diegetikus és nondiegetikus elbeszéléselemekről mesélek nektek, röviden, a kifejezésekhez pedig egy sorozatot és egy filmet ajánlok.
