Mi az a szüzsé?

A reggel indításaként megkérdeztem a páromtól, szerinte mi az a szüzsé. Nos, itt a válasza: „Az egy olyan főzési technika, tudod! Amikor felvágod, mondjuk a hagymát. Julienne-re. Csak nem julienne-re vágod, hanem szüzsére.” Vélhetően a francia eredetű szó hangzása idézte fel benne a főzést, meg az, hogy éppen a konyhában álltunk, amikor neki szegeztem a kérdést, de én örültem a válaszának – és nem csak azért, mert megnevettetett. Hanem azért is, mert néhány másodperc alatt megbizonyosodtam róla: a szüzséről muszáj mesélnem – nektek, s neki is. (A cikket a páromnak ajánlom.)

A szüzsé (francia szó, jelentése téma, tárgy) fogalmát a narratológia a cselekmény szinonimájaként használja, mindenekelőtt V. J. Propp orosz mesekutató és David Bordwell amerikai filmtudós nyomán. Propp és Bordwell szétválasztják az elbeszélésben a történet, illetve a cselekmény fogalmát – utóbbi jelölésére használatos a szüzsé kifejezés.

Ahhoz azonban, hogy ennél jobban is bemutassam nektek ezt a fogalmat, kicsit meg kell ismerkednünk a filmi elbeszéléssel és annak szintjeivel. A filmi elbeszélésnek ugyanis három szintjét különíthetjük el: történet (fabula), cselekmény (szüzsé), stílus (beszéd). „De mi is az a filmi elbeszélés? A fogalom a film sajátos meseszövésének, tagolásának, előadási módjának együttesét jelenti. A filmelbeszélésben elkülöníthető mindaz, aminek megtörténtét az elbeszélés leírja (cselekmény), az a mód, ahogyan az elbeszélés ezt a leírást megvalósítja (stílus), s ami ennek nyomán a néző fejében a filmnézés folyamatában történetté áll össze.”

És most térjünk vissza oda, hogy „Propp és Bordwell szétválasztják az elbeszélésben a történet, illetve a cselekmény fogalmát”. Propp a ’10-es évek végén az orosz varázsmeséket vizsgálva arra jött rá, hogy azok véges számú történettípusokat és szerepfunkciókat variálnak. Az orosz mesekutató 1928-ban A mese morfológiája című könyvében foglalta össze tapasztalatait, amelyben kompozíciónak nevezi a fordulatok és szerepfunkciók egymásutánját, tehát a mese történetét, és szüzsének azt a konkrét tartalmat, ahogyan e sémák az adott mesében élővé válnak.

Bordwell a filmes elbeszéléseket vizsgálva a fabula (történet), illetve a szüzsé (cselekmény) megkülönböztetést használja, vagyis Propphoz hasonlóan elválasztja egymástól a két fogalmat. A modern filmi elbeszélés-elméletek (például a Bordwell által kidolgozott) azt mondják ki, hogy a történet nemcsak elválik a cselekmény fogalmától, de nincs is jelen a képen. Bordwell így fogalmaz: „a történet (fabula) a néző következtetéseinek összessége, melyeket a cselekmény (szüzsé), illetve a stílus fordulataiból szerkeszt meg”.

De nézzük meg kicsit közelebbről is vizsgálatunk tárgyát, vagyis a cselekmény, a szüzsé fogalmát: ez a filmben az az eseménysor, amelyből a néző következtethet a film történetére. A szüzsé fogalmához tartoznak a szereplők, a helyszínek és a fordulatok, melyekből aztán végül a néző alkotja meg a történetet. Az elbeszélésben azonban számos olyan eseményre is találhatunk utalást, amely a történet szempontjából fontos, ám a cselekmény szintjén nem jelenik meg. Ezért is fontos elválasztani egymástól a cselekmény és a történet fogalmát. „Minden filmcselekmény létrehoz egy sajátos világot, melynek térideje összefüggő, melyben a néző biztonságosan tájékozódik, azonosítja a szereplőket, megérti cselekedeteik motivációit, azt, hogy a filmen látható terek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, s hogy az események milyen időrendben követik egymást.” A cselekmény tehát segítség a néző számára ahhoz, hogy össze tudja állítani a történetet.

Egy adott történet pedig számtalan módon elmesélhető – ezt igen jól bizonyítja az irodalom, valamint a színház és a filmművészet. És éppen ez az oka annak, hogy képesek vagyunk „ugyanazt” a történetet többször is megnézni, elolvasni. Mert tudjuk: ha más a rendező vagy más kulturális közegben, esetleg más korban készült az alkotás, ne adj’ Isten más platformon (egy könyv lapjain, a színházban vagy a moziszékben ülve) találkozunk vele, nagy valószínűséggel másként elmesélt történetet, újszerű cselekményt kapunk.

Ajánlok egy filmet a kifejezéshez: Tommy Wirkola 2017-es filmjét, a Hét nővért (What Happened to Monday, 2017) ajánlom nektek. Azért választottam pont ezt a mozgóképet, mert ennek bizony olyan csavarosan és gondosan felépített cselekménye van, amelynek minden perce aranyat ér, s amelyen végig „rajta kell tartani a szemünket”. Úgy gondolom, a Hét nővér tökéletes választás ahhoz, hogy megnézzétek és megtapasztaljátok, mekkora különbség van a történet és a cselekmény között. Hiszen, ha nem figyeltek eléggé, ebből a cselekményből lehetetlenség lesz összerakni a történetet… Próbáljátok ki! Ígérem, izgalmas lesz.

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/David Bordwell: Elbeszélés a játékfilmben

Kapcsolódó cikkem:

Kötelező filmek – A belső tenger (Mar adentro, 2004)