Most már vagy tíz perce ülök itt és próbálom kitalálni, milyen első mondat passzolna a legjobban az év minden bizonnyal legzseniálisabb (magyar) filmjéhez. Ettől persze, borzasztó bűntudatom van, hiszen sokaknak nemhogy tíz, még fél perc sem adódik elmélkedésre. Vagy mondjuk levegővételre. Vagy arra, hogy megmentsék a házasságukat. Vagy bármire. Róluk szól Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmje, az Egy nap (2018), amelyhez talán ez az első mondat illik leginkább: ezt szebben, őszintébben és méltóbban nem lehet.
