„Ennél méltóbban nem lehet” – Egy nap (2018)

Most már vagy tíz perce ülök itt és próbálom kitalálni, milyen első mondat passzolna a legjobban az év minden bizonnyal legzseniálisabb (magyar) filmjéhez. Ettől persze, borzasztó bűntudatom van, hiszen sokaknak nemhogy tíz, még fél perc sem adódik elmélkedésre. Vagy mondjuk levegővételre. Vagy arra, hogy megmentsék a házasságukat. Vagy bármire. Róluk szól Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmje, az Egy nap (2018), amelyhez talán ez az első mondat illik leginkább: ezt szebben, őszintébben és méltóbban nem lehet.

Az Egy nap főhőse Anna, egy háromgyerekes édesanya – s ahogy arra a cím egészen pontosan utal, az ő kicsivel több mint egy napjába nyerünk betekintést. Ez a nap pedig éppen olyan, mint bármelyik másik: Anna felkel, ébreszti a gyerekeket, ruhát választ és helyez az ágy szélére, nem a pöttyöset, a farmert, reggelit, uzsonnát készít, dolgozni megy, majd a gyerekekért, aztán viszi őket balettra, vívni, cselló órára. Itt most nyugodtan írhattam volna, hogy stb., Anna napja ugyanis végtelenített rohanás; feladatok, elintéznivalók, betartandó időpontok sorozata, mintegy versenyfutás az idővel, amely közepette még a környezetnek – a főnöknek, az anyósnak, a másik kislány anyjának – is meg kell felelni. És közben a legkisebb gyerek, Márkó belázasodik. De elfogyott a lázcsillapító… Anna el szeretné érni a férjét, Szabolcsot – nemcsak azért, hogy hozzon Nurofent, hanem azért is, mert úgy érzi: talán még időben van, talán még megmentheti a házasságát.

Szilágyi Zsófia első nagyjátékfilmje egy hétköznapi ember hétköznapjába enged bepillantást, s ezt a napot úgy meséli el, hogy a moziszékben ülő, szintén hétköznapi ember legszívesebben átölelné és azt mondaná: köszönöm. Merthogy az Egy nap hiteles, cseppet sem kiszínezett vagy eltúlzott ábrázolása egy háromgyerekes anya, jelen esetben Anna életének. Azt hiszem, egyáltalán nem megyek messzire sem a hiteles szó hangsúlyozásával, sem a köszönetnyilvánítással. Ez utóbbit egyébként a sok-sok Magyarországon élő Anna nevében is teszem, mivel Szilágyi Zsófia olyan módon mesél az idővel és a teendőkkel szélmalomharcot vívó anyákról, hogy szebben, őszintébben és méltóbban – szerintem – nem is lehetne.

De ha már ennyit emlegettem a főhőst, ideje megjegyeznem, hogy Szamosi Zsófia – akit az HBO Terápia című sorozatából, illetve a Mindenki című Oscar-díjas kisfilmből ismerhetünk – visszafogott játékkal, mély alázattal kelti életre Annát, és nemcsak a teendőket cipeli a hátán, hanem a filmet is. Na, nem negatív értelemben, mivel ez a film minden ízében tökéletes. És nem túlzok! A férjet alakító, elsőfilmes Füredi Leo szintén remek, a gyerekeket megformáló Barcza Ambrus, Varga-Blaskó Zorka és Gárdos Márk pedig egy pillanatra sem zökkennek ki a szerepükből. Mégis: ez Anna története, melyben minden, tényleg minden felér Szamosi Zsófia pazar játékához. A Domokos Balázs kamerája által megrajzolt – és a látványtervezők által messzemenőkig hitelesen megálmodott – képi világ, Balogh Máté zenéje, valamint Szilágyi Zsófia és Mán-Várhegyi Réka hiperrealista forgatókönyve.

Mintha csak belesnénk egy magyarországi, háromgyerekes, értelmiségi család résnyire nyitott ajtaján – gondoltam magamban az Egy napot nézve, amely az olasz neorealizmus valóságközeli ábrázolásmódját és a román új hullám alkotóinak szociális érzékenységét juttatta eszembe. Tudniillik Szilágyi Zsófia filmje nemcsak egy anyáról és az ő családjáról szól, hanem arról az élethelyzetről is, amelyet számos, hozzájuk hasonló magyar család pontosan ismer. A keményen dolgozó, nem pedig henyélő férj számolja, mire lesz elég a pénz (semmire), a feleség a leértékelt májkrémet veszi a boltban, az iskolás fiú a szúrós ásványvizet kéri, mert azzal laptopot lehet nyerni, s az elromlott konyhai csap alatt vödörben gyűlik a víz. Mikor javíttatjátok meg? – kérdezi az anyós, mire Anna így felel: soha. És ebben az egy szóban benne van minden. És ez az egy szó Szamosi Zsófia hangján örökre belém égett. Akárcsak Anna egy napja, s a film, amely méltó módon, hitelesen, őszintén, ítélettől és sallangoktól mentesen mesél megannyi édesanyáról, akik ebben a pillanatban is versenyt futnak az idővel.

Látni kell, mert valóban a 2018-as év legzseniálisabb filmje, amelyet, ha egyszer megnézünk, sosem felejtünk el.

 

Az Egy nap november 8-ától látható a mozikban.

Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjének világpremierje a cannes-i filmfesztiválon volt, ahol az 57. Kritikusok Hete versenyszekcióban szerepelt és a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját nyerte el. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége az Európai Filmakadémia kérésére összeállított egy 12 filmből álló listát is, amelyen szintén helyet kapott az Egy nap, amely ezzel esélyessé vált az Európai Filmdíjra is.