Ted Bundy neve bizonyára mindenkinek ismerős. Ő volt Amerika, sőt a világtörténelem leghírhedtebb sorozatgyilkosa, aki 1974 és 1978 között fiatal lányokat erőszakolt és gyilkolt meg – olyan kegyetlenséggel, hogy arra szavak sincsenek. Ő volt az a pszichopata, aki karizmájának köszönhetően nemcsak a környezetét, hanem szinte egy egész társadalmat is megvezetett, s akinek nyilvános bírósági tárgyalásaira fiatal lányok tucatjai jártak – csak azért, hogy lássák… Az ő történetét meséli el az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (Extremely Wicked, Shockingly Evil, and Vile, 2019), amely ugyan nem tökéletes, mégis fontos film.
A cselekmény – gyakorlatilag egy visszatekintéssel – 1969-ben indul. Ekkor találkozik egy egyetemi bárban a jóképű, okos és rendkívül kedves Ted Bundy és a gyönyörű egyedülálló anya, Liz Kendall. Az első közös táncuk egy csókkal ér véget, Ted pedig hazakíséri a nőt, aki – meglepődve azon, hogy a férfit nem zavarja, hogy gyermeke van – a lakásába invitálja a megnyerő idegent. Ted nem erőltet semmit, egyszerűen csak elfekszenek az ágyon, másnap reggel pedig elkezdődik a közös életük, amelyre bátran mondhatjuk, hogy mesébe illő. A boldogság azonban nem tart sokáig, Tedet ugyanis letartóztatják, és könyörtelen gyilkosságokkal vádolják meg, először csak egy, később több államban is. Liz eleinte aggódik szerelméért, és úgy tűnik, vakon hisz az ártatlanságában, idővel aztán elbizonytalanodik, és végül belátja: élete szerelme egy pszichopata sorozatgyilkos.
Fotó: Big Bang Media
A történet ismertetéséből azonnal kitűnik, hogy a film igencsak egyedi nézőpontból mutatja be Ted Bundy életét. A forgatókönyv Elizabeth Kendall The Phantom Prince: My Life with Ted Bundy című könyve alapján készült, ily módon az ő személyes drámája is a fókuszba kerül, de amit ennél is fontosabbnak tartok kiemelni, az az, hogy mivel a film kiindulópontja egy bimbózó, majd virágba boruló szerelmi kapcsolat, a főszerep abszolút Ted Bundy-é, akit kezdetben jóravaló, tisztességes, mi több, szeretnivaló karakternek, afféle főnyereménynek látunk. És akivel még azonosulni is van lehetőségünk, hiszen – protagonista, vagyis főhős lévén – hozzá kerülünk a lehető legközelebb…
Ez mellesleg roppant kellemetlen érzés, ám nagyon ötletes megoldás. És a rendező, Joe Berlinger nem csak ezzel a húzással csillogtatta meg a tehetségét és a kreativitását. Nézzünk is egy példát! Legyen ez bármilyen meglepő, az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány-ban nincs vér, nincs gyilkosság; tehát nincsenek benne 18-as karikát igénylő részletek, ami legfőképp azért „hasznos”, mert így nehezünkre esik élből elítélni az egyébként elítélendő főhősünket. A szemünk előtt Liz és Ted kapcsolata, valamint – nagyobb részben – a bírósági eljárás elevenedik meg, ezáltal mi nézők is csak annyit látunk Ted Bundy-ból, amennyit annak idején a hozzá közel állók, illetve Amerika látott belőle: a felszínt, amelyet ő maga kénye-kedve szerint alakított, s amely – valljuk be – meggyőző volt.
Fotó: Big Bang Media
Jóképű, karizmatikus, szociális, megnyerő – mondták róla azok, akik ismerték, s ha vesszük a bátorságot, és megnézünk néhány álló- vagy mozgóképet Ted Bundy-ról, könnyedén azon kaphatjuk magunkat, hogy elhisszük ezt a jellemzést. A világtörténelem első élő adásban közvetített tárgyalásán Edward Cowart bíró azonban egészen más személyleírást adott: átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány – fogalmazott, és hozzátette: Ted Bundy személyében a világ megismerhette az emberiség legalját. Ehhez a megállapításhoz természetesen jó mélyre kellett ásni, a sorozatgyilkos ugyanis az utolsó pillanatig – egészen az 1989. január 24-ei kivégzése előtti napokig – konzekvensen ártatlannak mondta magát, és a legvégén is csak azért vallotta be legalább 30 nő meggyilkolását, hogy időt nyerjen. De visszatérve: a jóképű és sokkolóan gonosz Ted Bundy szerepére aligha lehetett volna jobb színészt találni Zac Efronnál. A fiatal színész nemcsak életre kelti a hírhedt sorozatgyilkost, hanem tulajdonképpen teljesen átlényegül; játéka meggyőző, és épp olyan ördögi, mint amilyen Ted Bundy-é volt.
Persze, a Liz Kendall szerepében feltűnő Lily Collinsnak is bőven jut idő kibontakozni, ám sajnos az ő személyes drámája (is) megreked a felszínen. Mindössze annyit veszünk észre a belső vívódásaiból, hogy túl sokat iszik és dohányzik, arról pedig a film megtekintése után se lesz még sejtésünk se, mit érezhetett az a nő, aki egyszer csak rádöbbent: a férfi, akivel megosztotta az ágyát, akivel egyedül hagyta a lányát, akit teljes szívéből szeretett, abban leli örömét, hogy fiatal lányokat erőszakol meg és ver halálra. Nem ismerjük meg igazán Liz érzéseit, ahogyan Ted Bundy motivációit sem – tényleg nem nézünk a felszín alá, és ez az, ami miatt az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány egy idő után unalomba fullad.
Fotó: Big Bang Media
A képi és a zenei világa ellenben rendkívül izgalmas! Brandon Trost kamerája életre hívja a hetvenes-nyolcvanas éveket, az eredeti archív felvételek használata izgalommal és borzongással tölti meg a cselekményt, (többek között) Mozart, a Metallica, valamint a The Box Tops zenéi pedig a legjobb pillanatokban hangzanak fel. Valami mégsem stimmel…
„Hiányzik belőle a feszültség” – írtam a filmről az egyik barátnőmnek, de egyszerűen nem tudtam beletörődni abba, hogy ezt ennyivel elintézem, hogy hiányzik és kész. Tehát megnézegettem Joe Berlinger eddigi munkáit – Brother’s Keeper, 1992; Elveszett paradicsom 3: Purgatórium (Paradise Lost 3: Purgatory, 2011); Az ítélet napja: börtön vagy szabadláb (Judgment Day: Prison or Parole?, 2016) –, és bizony hamar rájöttem, hogy a rendező rengeteget tanulmányozta, és igen kiválóan ismeri a bűn és a bűnösök lélektanát. Aztán pedig végignéztem a játékfilmmel majdhogynem egy időben készített Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes (2019) című négyrészes dokumentumfilm-sorozatát, és némiképp megbékélve nyugtáztam, hogy mindaz, ami az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány-ból hiányzik, abban megtalálható. Szóval feloldozást adtam, abban a hiszemben, hogy Joe Berlinger tudatosan nem bukott le a felszín alá – mégpedig azért nem, hogy úgy mutathassa be Ted Bundy-t, amilyennek ő maga láttatta magát, és ezáltal rávilágítson: a gonosz olykor kedvesen mosolyog, és csokornyakkendőben jár.
Látni kell, mert egyedi film, amely sajátos nézőpontból tárja fel előttünk Amerika legrettegettebb sorozatgyilkosának életét.
Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány május 23-ától látható a mozikban a Big Bang Media forgalmazásában.
Kapcsolódó cikkem:
Szólj hozzá elsőként