Ujj Mészáros Károly a Liza, a rókatündér (2015) című filmjével egy életre belopta magát a szívembe. Jól meg is lepett, mikor szárnyra kelt a hír, hogy vérfagyasztó, kőkemény thrillerrel jelentkezik. A Liza, a rókatündér ugyanis az első percétől az utolsóig aranyos volt, amit azért egyáltalán nem várhatunk el egy thrillertől. Én személy szerint viszont elvártam valamit: hogy – akárcsak a Liza – szinte minden elemében tökéletes legyen. És az X – A rendszerből törölve az is, az első percétől az utolsóig.
Az X – A rendszerből törölve körül már-már feltűnően nagy titkolózás volt – persze, lehet, hogy csak én éreztem így, de én így éreztem. Mindössze csak a történetet lehetett ismerni, nagyvonalakban, valamint azt lehetett tudni, hogy a rendező a Liza, a rókatündér esetén igen jól bevált stábbal dolgozott. Aztán bejelentették, hogy az X világpremierje az A-kategóriás Varsó Nemzetközi Filmfesztiválon lesz, ezt követően pedig a Chicago Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozik be. E meghívások arra utaltak, hogy a rendezőnek bizonyára igaza van: „az X olyan moziélményt fog nyújtani, amilyet magyar filmtől talán még nem kaptak a nézők”. Nos, én ebben a szellemben ültem be a moziterembe, és csupán csak annyit tudtam a történetről, amennyit most veletek is megosztok.
Fotó: Pintér Leó
A főhős, Éva zseniális rendőr: ott is észreveszi a bűnt, ahol a kollégái legfeljebb balesetet sejtenek. Neki tűnik fel az is, hogy a Budapesten rövid időn belül elkövetett jó néhány öngyilkosság között összefüggés lehet. Éva azonban jó ideje nem nyomoz már. Mióta meghalt a férje, a magánnyal és egyre növekvő félelmeivel küzd, közben pedig igyekszik megtalálni a helyét a munkájában, illetve a kamasz lánya életében is. Mindezt a választások előtti időszakban, amikor az utcákon eluralkodik a káosz… A rendőrségnek a háta közepére nem hiányzik egy gyilkossági ügy, ám akkor felkerül a központba egy új tiszt, Péter, aki felfedezi kolléganője tehetségét és eldönti: segít neki kideríteni az igazságot.
Fotó: Pintér Leó
A lényeg egyébként már ennyiből is sejthető: az X egy titkokkal teli, sötét thriller. Én viszont körülbelül harminc perc után úgy éreztem, hogy egy 21. századi film noirt nézek, amelynek főszereplője érdekes módon nem egy férfi, hanem egy magányos, megtört, illúzióvesztett nő. Éva az én szememben tipikus noir-hős, aki felér A máltai sólyom (The Maltese Falcon, 1941) Sam Spade-jéhez – ahogy az őt életre keltő Balsai Móni Humphrey Bogarthoz. De ha már itt tartunk, akkor gyorsan meg kell jegyeznem, hogy az X főszereplői – Balsai Móni, Schmied Zoltán, Bede-Fazekas Szabolcs, Molnár Áron és Kulka János – fergetegesek. Ugyanakkor Balsai Móni kiragyog közülük, sőt uralja a filmet, ami nem is baj, hiszen végső soron mégis csak róla és az egyszerű ember harcáról szól ez a film.
Fotó: Pintér Leó
De visszatérve: a film noirok több jellemzőjét is felfedezhetjük a filmben. Ott van a flashbackek, illetve a belső monológok használata, továbbá az a különleges atmoszféra, amely engem leginkább Marcel Carné Ködös utak (Le quai des Brumes, 1938) című filmjére emlékeztet. Mindebből azonban süt Ujj Mészáros Károly kézjegye. Merthogy nemcsak a színészgárda utal arra, hogy Ujj Mészáros-filmet látunk, hanem a történetvezetés és mindenekelőtt a képi világ is, amely már a Liza, a rókatündérnek is az egyik legnagyobb erőssége volt. Ennek tudatában a néző – érthető módon – lenyűgöző, sajátosan „élő” képi világot vár az X-től, és ezt meg is kapja. A skandináv krimik világát idéző, szürkébe hajló képek, valamint a beállításokkal és kameramozgásokkal való játék különleges, egyedi hangulatot adnak a filmnek, Szecsanov Martin tehát ismét hibátlan munkát végzett. Akárcsak Csengery Dániel a zenével, amely nemcsak aláfestésként szolgál, hanem szerves része a cselekménynek.
Fotó: Pintér Leó
Mindezek után nem mondhatok mást, csak azt, hogy Ujj Mészáros Károly egy szinte minden elemében tökéletes filmet készített. Engem ugyan zavart kissé, hogy Balsai Móni néha túl jó a többiekhez képest, egyes jelenetekben pedig több a humor, mint amennyit én elvárnék, de ezek felett könnyen szemet tudok hunyni. Hiszen az X – A rendszerből törölve lelke Éva, a humorra pedig igenis szükség van; méghozzá azért, mert nélküle körbefonná a nézőt az a kilátástalanság és depresszív hangulat, amely a filmbéli várost és társadalmat átitatja. Káosz, tüntetők, vandálok, anarchisták ágyaznak meg az X történetének, amelynek magányos hőse egyet akar: felfedni az igazságot. És bár a város, amelyet a vásznon látunk, épp annyira nem a mi Budapestünk, ahogy a Liza Csudapestje sem az, mégis azt érezzük, hogy egyértelmű az üzenet, szinte mindenki számára: „ez a te országod”.
Látni kell, mert ez tényleg az a magyar film, amely bárhol a világon, bármilyen közönség előtt megállja a helyét. És mert valóban egy feszültséggel és titkokkal teli, kőkemény thriller – pont olyan, amilyet e szavakat olvasva elképzelünk.
Az X – A rendszerből törölve november 1-jétől látható a hazai mozikban.
Szólj hozzá elsőként