Ha nincs szeretet – Kontroll nélkül (2019)

Szívszorító, megrázó, felkavaró – olvastam a Kontroll nélkül (Systemsprenger, 2019) című filmről, és miközben besétáltam a jegyemmel a moziterembe, azon gondolkoztam: vajon mennyire fog fájni mindaz, amit látni fogok? Be kell, hogy valljam: nagyon fájt… Ez a film azonban nem hatásvadász, nem utazik a könnyeinkre, és nem akar tudatosan fájdalmat okozni, egyszerűen csak őszinte.

A történet főhőse egy kilencéves kislány, Benni, aki égszínkék szemével és tejszőke hajával első pillantásra aprócska tündérnek tetszik. Aztán elkezdődik egy újabb jelenet, amely megmutatja az ő másik arcát; a dühöt, s a mérhetetlen és kontrollálhatatlan agressziót. Benni kezelhetetlen gyerek, egyszerre veszélyezteti önmagát és a környezetében lévőket, s mivel az édesanyja lemondott róla, oda-vissza adogatják egymásnak a különféle otthonok és nevelők. A bentlakásos intézet lenne a legmegfelelőbb a számára – hangzik el az egyik szakember szájából, ám jön a válasz: oda nem kerülhet 12 éves kor alatt. Adott tehát a szociális rendszer, amelynek tagjai erőn felül teljesítenek, mégis tehetetlennek bizonyulnak, egy anya, aki bár papíron nem, tettekkel lemondott a lányáról, ennek ellenére folyamatosan azzal hitegeti, hogy egy napon újra magához veszi, s egy traumatizált kislány, aki csak szeretetre és az édesanyjára vágyik.

E finoman szólva súlyos történet középpontjában egy csecsemőkorában bántalmazott gyermek áll, aki a család egységéből kiszakadva, bárminemű szociális védőháló nélkül egyensúlyoz a magasban, egy félelmetesen hajszálvékony kötélen, és mi az első pillanattól az utolsóig azon rettegünk, mikor zuhan le.

Nora Fingscheidt első nagyjátékfilmje a Kontroll nélkül, amely témaválasztását és kivitelezését tekintve is kiváló és örök érvényű. A rendező-forgatókönyvíró bátran, s kellőképpen nyersen beszéli el Benni – és az összes hozzá hasonló sorsú gyermek – történetét, a film szerkezetét pedig a cselekmény körkörösségéhez igazítja, ami csodálatos és rendkívül hatásos fogás. Mondhatni, nem haladunk semerre, csak újra és újra rójuk az ördögi kört, ahogyan Bennit passzolgatják ide-oda, ennek következtében pedig egyre erősebben érezzük azt a kilátástalanságot és dühöt, amit ő.

Ebben természetesen óriási szerepe van a film lelkét, azaz Bennit életre keltő Helena Zengel gyermekszínésznek is, aki érzelemdúsan és szívfacsaróan hitelesen játszik. Akárcsak Gabriela Maria Schmeide (Frau Bafané) és Albrecht Schuch (Micha) – nekik köszönhetően megérezhetjük, milyen lehet szociális munkásként szembenézni azzal a gondolattal, hogy nem vagyunk képesek tartani a szakmai távolságot, hogy beleszerettünk az eldobott gyermekbe, és meg akarjuk menteni.

Iszonyúan fájdalmas érzelmek, gondolatok, cselekedetek sorjáznak a Kontroll nélkül-ben, amely valóban szívszorító, megrázó és felkavaró film. De nem hatásvadász! Nora Fingscheidt még véletlenül sem törekszik arra, hogy megríkasson bennünket, sokkal inkább az a célja, hogy a moziszékbe szegezzen minket, ezt pedig realisztikus stílussal, beszédes képsorokkal, a főhős emlékeibe, traumáiba, lelkébe vezető montázsokkal és pazarul megválasztott zenékkel éri el. Továbbá azzal, hogy őszinte. Brutálisan őszinte.

Látni kell, mert örök érvényű film, amely határtalan őszinteséggel, alázattal és empátiával mesél a szeretet – vagy inkább a szeretet hiányának – erejéről.

A Kontroll nélkül november 7-étől látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.