Magyarországon hivatalosan nincs emberkereskedelem. Az Európai Bizottság 2020-as jelentése szerint viszont hazánk azon öt európai ország között van, ahol a legmagasabb az emberkereskedelem áldozatainak száma. Ezt bizonyítja, hogy azok a védett házak, amelyek az emberkereskedelem áldozatául esett, prostitúcióra kényszerített nők menedékhelyéül szolgálnak, tele vannak. Egy ilyen védett házat vezet Toszecky Renáta szociális munkás, aki nemcsak menedéket, hanem kapaszkodót, hitet és jövőképet is igyekszik adni mindazoknak, akik hozzájuk kerülnek. Az ő napi munkájába enged betekintést Schwechtje Mihály Védelem alatt (2020) című dokumentumfilmje, amely méltán nyerte el a legjobb magyar filmnek járó díjat a 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Schwechtje Mihály kezei közül 2018-ban két remek és fontos film is kikerült. Az egyik az első nagyjátékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂, melynek témája az iskolai bántalmazás és az online zaklatás, a másik pedig az Aki bújt, aki nem című kisjátékfilm, mely az emberkereskedelem – nagyon is létező – problémájára hívja fel a figyelmet. Mindkét alkotás magas fokú társadalmi érzékenységről és valóságismeretről tanúskodik, innen tehát egyenes út vezetett az első dokumentumfilmig. A 2020-as Verzióra el is készült a Védelem alatt, amely amellett, hogy hiánypótló, kiemelkedő is.
Fotó: verzio.org
A Védelem alatt számomra egy „meglátni és megszeretni” momentummal kezdődött. Hallgattam, néztem Renátát, aki a játékidő első perceiben éppen azt próbálja kideríteni, át tudja-e költöztetni az új házához a neki igen sokat jelentő diófáját, s egy szempillantás alatt megkedveltem. Magával ragadott a hangja, a magabiztossága, a humora; az egész személye. És – ha közhelyes, ha nem – rögtön éreztem: Renáta az a fajta hétköznapi hős, akire az ember bátran és örömmel rábízná az egész világot. Nem mellesleg: Renáta remek főhős is! Természetesen „mozog” a kamera előtt, világosan fogalmaz és tényleg nagyon jó humora van.
Őt követve úgy érezzük, joggal: nem maradunk tisztes távolságban, nem kívülállóként figyeljük, ahogy megmutatják és megmondják nekünk, hogy „tessék, ez a valóság, nem a statisztika”, hanem bekerülünk abba a világba, amelyben ő éli a mindennapjait, amely amúgy itt van tőlünk egy karnyújtásnyira, akkor is, ha nem veszünk róla tudomást.
Renáta egy Baptista Szeretetszolgálat által működtetett védett házat vezet, és minden erejével azon van, hogy amennyire csak lehet, szélesre nyissa az új élethez vezető kaput azok előtt a prostitúcióra kényszerített nők előtt, akiknek igazából nem volt régi életük, akik a legtöbb esetben már gyermekként abúzus áldozatai lettek, s akik sosem gondoltak arra: nekik is vannak lehetőségeik és értékeik. A Védelem alatt-ban három bántalmazott nőt ismerünk meg – Marcsit, Nikit és Szabinát –, ám nem a sorsuk ismertetése, hanem a jelenlegi helyzetük és a talpra állásra való törekvésük bemutatása kerül a fókuszba, és ez igazán jó rendezői hozzáállás. Schwechtje Mihály egyrészt nem traumatizálja tovább az áldozatokat, másrészt lehetőséget ad a befogadónak arra, hogy például egy olyan könnyen kimondható, mégis súlyos mondat mögé nézzen: „Hagyjuk.”
Fotó: verzio.org
Ahogy már korábban is írtam: a Védelem alatt hiánypótló és kiemelkedő. Érthetően beszél egy szörnyű társadalmi jelenségről, betekintést enged a szociális segítő munkába, láthatóvá teszi az áldozatokat és a helyzetüket, s nem elidegenítő, nem lassú, nem nyomasztó, hanem jó ritmusú, szépen fényképezett és végtelenül jó szándékú film, amely valóban megszólítja a nézőjét. És tisztán kimondja: mindez létezik, itt van egy karnyújtásnyira tőled, akkor is, ha nem veszel róla tudomást.
Látni kell, mert az elmúlt évek egyik legjobb, legfontosabb magyar dokumentumfilmje, amely megmutatja, mi a valóság, miközben a statisztika azt mondja: Magyarországon nincsen emberkereskedelem, az azonosított áldozatok száma ugyanis nulla.
A Védelem alatt a Re:Verzió keretein belül ingyenes megtekinthető április 30-áig.
Szólj hozzá elsőként