Mi az a final cut?

Bizonyára többször is találkoztatok már a final cut kifejezéssel. Példaként azért megemlíteném, hogy e két szó benne van a Pink Floyd 1983-ban megjelent albumának, illetve Pálfi György 2012-ben készült filmjének címében is. Esetünkben természetesen az utóbbi a fontosabb, de hogy miért olyan fontos, azt csak azután árulom el, ha már felfedtem, mit jelent a final cut kifejezés, s milyen jelentősége van egy film készítése során.

Amikor filmet nézünk, elsősorban a rendező, illetve a főbb színészek, netalántán az operatőr neve lebeg a lelki szemeink előtt. Legtöbbször bele sem gondolunk, hogy egy filmet szakemberek hada készít, akik mögött sok esetben (különösen Hollywood esetében) ott áll a szigorú, a nézői, vagy mondjuk inkább úgy, fogyasztói igényeket szem előtt tartó producer és/vagy a megrendelő. Egy film végső változata tehát több ember közös munkájának gyümölcse, amely alkotói viták és kompromisszumok eredményeként áll elő. A filmalkotás a laboratóriumi munkák (vágás, hangvágás, hangkeverés stb.), illetve a kópia forgalmazásra történő átadása előtt számtalanszor módosulhat.

A final cut, vagyis utolsó vágás joga arra utal, hogy ki felel a film végső verziójának kialakításáért, ki rendelkezik az utolsó érdemi beavatkozás jogával.

„Ezt a jogot a nagyipari, főként az amerikai tömegfilmgyártásban majdnem mindig a finanszírozókat képviselő producer tartja fenn magának, a szerzői filmek esetében inkább a rendező. Mivel a professzionális film többnyire rendkívül drága, és sokak közreműködésével készülő piaci termék, a végső vágás jogának problémája egyúttal arra is rámutat, hogy kié a film, tehát kinek a szerepét ismeri el a megrendelő, a szakma és a közönség leginkább a mű létrejöttében.”

Gyakran a „final cut” verziót levetítik egy speciális kontrollcsoportnak, egy tesztközönségnek, melynek reakcióit szakemberek véleményezik: az eredmények, visszajelzések alapján pedig akár újra is vághatják a filmet. „Egy-egy kiugróan sikeres film esetén a rendező lehetőséget kap rá, hogy az általa elképzelt verziót is a közönség elé bocsássa. A rendezői változat (director’s cut) általában az eredetiből kivágott jeleneteket is tartalmazza, de előfordul az is, hogy rövidebb az eredetinél.” Ilyen a Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982), melyből a rendező, Ridley Scott kivágta a főhős narrációját és a happy endet. Lars von Trier A nimfomániás (Nymphomaniac, 2013) című kétrészes, maratoni hosszúságú filmje esetén viszont a producerek csattogtatták az ollót, aminek igencsak hangos botrány lett az eredménye. Lars von Trier életében először kényszerült arra, hogy a producerek javára lemondjon a végső vágás jogáról, az eredményt látva azonban sokáig nem is akarta engedni, hogy a moziba kerülő, cenzúrázott verziót a nevével fémjelezzék… A közönséghez végül (szerencsére) eljutott a lényegesen hosszabb és többet mutató rendezői változat is.

De ha már szóba került a rendezői változat kifejezés, akkor elmondom, hogy ez a verzió általában otthoni lejátszásra alkalmas hordozókon jelenik meg, de arra is volt már példa, hogy új bemutatóként hirdették meg a moziban – ez utóbbi történt például az említett Szárnyas fejvadásszal.

Mindezek után magabiztosan kijelenthető, hogy az utolsó vágás kétségkívül meghatározza, kié az elkészült mű, ki az, aki meghozta a végső döntést azzal kapcsolatosan, mit láthat a közönség, és mit nem. A final cut lehetősége a rendező számára felbecsülhetetlen, ám jelentőségét a néző is könnyedén megértheti, ha megtekint egy a piaci szempontokat szem előtt tartó módon vágott filmet, majd megnézi annak rendezői változatát.

Ajánlok egy filmet a kifejezéshez: Lars von Trier A nimfomániás című filmjének eredetijét és rendezői változatát mindenképpen ajánlom, hiszen e film esetén látványosan kitűnik, mennyire eltérő is lehet a forgalmazó és a rendező elképzelése. Emellett azonban Pálfi György Final Cut – Hölgyeim és Uraim című alkotását nem egyszerűen ajánlom, hanem kötelezővé is teszem, hiszen a vágás témaköréhez szorosan kapcsolódó mű, amely feltárja előttünk, mekkora jelentősége van a vágásnak, különösen az utolsó vágásnak.

Pálfi György úgy vágta össze a nagy klasszikusok különböző jeleneteit, hogy végül új egészet, egy új filmet hozott létre. Nagyszerű ötletének hála egyazon filmben tűnik fel Liza Minelli, Greta Garbo, Sophia Loren, Marilyn Monroe, Elisabeth Taylor, valamint Marlon Brando, Jávor Pál, Sean Connery, John Travolta és Mel Gibson.

De vajon milyen történetet mond el egy mozgókép, amely mintegy 500 másikból készült? – tehetitek fel a kérdést. A válaszom pedig annyi: derítsétek ki! Megéri, mert őrületes szórakozás ez a film, miközben pedig újra és újra leesik az állatok, arra is rájöttök majd, hogy „akinek a kezében az olló van”, szinte bármire képes.

Kapcsolódó cikkem:

Mi az a vágás?