Látni kell

Humorba mártott történelem – A kedvenc (2018)

A görög rendező, Jorgosz Lantimosz a Kutyafog (Kynodontas, 2009), A homár (The Lobster, 2015) és az Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer, 2017) című filmekkel egyértelművé tette: nem elég, hogy az egész világnak szóló mondanivalója van, de mondandóját olyan módon képes „tálalni”, hogy azt bizony tényleg mindenkinek látnia kell. E mondat után nem lesz meglepő, amit írni fogok, de azért leírom: A kedvenc (The Favourite, 2018) című, összesen 10 Oscar-díjra jelölt filmjét bűn lenne kihagyni! Ez ugyanis az eddigi leghumorosabb és legjobb munkája.

Olvass tovább

2019.01.30 by
Látni kell

Ítélet nélkül a kábítószer-függőségről – Csodálatos fiú (2018)

Kokain, heroin, LSD, metamfetamin, ecstasy, mefedron, oxikodon, ketamin – sokunk számára ezek csak szavak, ám temérdek ember van szerte a világban, aki képtelen szabadulni a kábítószertől. Éppen egy ilyen személy, s az ő édesapja küzdelmeiről szól a belga rendező, Felix Van Groeningen első angol nyelvű filmje, a Steve Carell és Timothée Chalamet főszereplésével készült Csodálatos fiú (Beautiful Boy, 2018), amely ítélet nélkül, őszintén beszél a kábítószer-függőségről, s a kegyetlen következményekről.

Olvass tovább

2019.01.27 by
Látni kell

Fenséges múltba tekintés – Két királynő (2018)

Azt gondolom, a történelmi drámáknak nem kell cégér. De ha mégis reklámozni akarnám a Két királynő (Mary Queen of Scots, 2018) című filmet, akkor – sokakkal ellentétben – nem azt emelném ki, hogy az ellenállhatatlan szépségű Margot Robbie „megcsúnyult” a szerep kedvéért… Nem, én a fenséges látványt, a tényeket és a feltételezéseket összefűző forgatókönyvet, valamint Saoirse Ronan káprázatos alakítását hangsúlyoznám. Meg azt: hiába láttunk már számos mozgóképet a történelem e szakaszáról, a Két királynőt nem érdemes kihagyni.

Olvass tovább

2019.01.25 by
Ahogy én gondolom...

Fejtsük meg együtt! – Womb – Méh

Milyen az igaz szerelem? Ha elveszítjük a társunkat, mekkora áldozatot vagyunk képesek hozni azért, hogy visszakaphassuk? Többek között erre a két kérdésre ad sajátos választ Fliegauf Bence 2010-es filmje, az Eva Green és Matt Smith főszereplésével készült Womb – Méh, amelynek fókuszában a szerelem mellett a klónozás áll. Ha e két szót egymás mellé tesszük, máris sejthető, hogy a filmben számos dilemma felmerül – Faluhelyi Krisztiánnal sorra vesszük ezeket. Tartsatok velünk!

Olvass tovább

2019.01.23 by
Látni kell

Az élet igen törékeny – Még egy nap élet (2018)

„A nagy sajtóügynökségek panaszkodnak, hogy nincsenek igazi szenzációk. De ne feledjük, hogy mindez igen törékeny, mert maga az élet is törékeny – és gyenge struktúráit mindenféle bajok terhelik” – írta Ryszard Kapuściński lengyel író, újságíró, és ha valaki, hát ő testközelből tapasztalta meg, mennyire törékeny is az élet. A lengyel hírügynökség tudósítójaként beutazta a harmadik világot, és halált megvető bátorsággal ment a polgárháborúk kellős közepébe. Róla, s az ő 1975-ös angolai „útjáról” szól a magyar koprodukcióban készült Még egy nap élet (Another Day of Life, 2018) című animációs életrajzi film, amelyre egész nyugodtan használhatjuk a lenyűgöző jelzőt.

Olvass tovább

2019.01.18 by
Látni kell

Fellinivel fűszerezett felnövéstörténet – Fellini nyomában (2017)

„Te már felnőttél, de még nem dolgoztál. Ez nem a te hibád, te különbözöl a többi lánytól” – mondja Gelsominának az édesanyja az Országúton (La strada, 1954) című Fellini-filmben. Ezt a két mondatot pedig a Fellini nyomában (In Search of Fellini, 2017) főhősének, Lucynak is mondhatná, aki mellesleg nemcsak a többi lánytól, hanem szinte minden embertől különbözik. Róla szól ez a film. Meg a Federico Fellini iránti rajongásról, s a filmek varázserejéről.

Olvass tovább

2019.01.15 by
Mi az a...?

Mi az a szüzsé?

A reggel indításaként megkérdeztem a páromtól, szerinte mi az a szüzsé. Nos, itt a válasza: „Az egy olyan főzési technika, tudod! Amikor felvágod, mondjuk a hagymát. Julienne-re. Csak nem julienne-re vágod, hanem szüzsére.” Vélhetően a francia eredetű szó hangzása idézte fel benne a főzést, meg az, hogy éppen a konyhában álltunk, amikor neki szegeztem a kérdést, de én örültem a válaszának – és nem csak azért, mert megnevettetett. Hanem azért is, mert néhány másodperc alatt megbizonyosodtam róla: a szüzséről muszáj mesélnem – nektek, s neki is. (A cikket a páromnak ajánlom.)

Olvass tovább

2019.01.12 by
Filmek térből és időből

Mélyvörös (1975) és a giallo

Létezik a filmtörténetben egy giallo elnevezésű műfaji megjelölés: ez a bűnügyi filmcsalád sajátos válfaja, mely a horror és a thriller műfaji jegyeit egyaránt mutatja, s olyan filmeket jelöl, amelyek elsősorban zsigeri hatások kiváltására törekszenek, a néző primer érzelmeit célozzák meg, és amelyeket leginkább jellegzetes vizuális eszköztáruk határoz meg. Most erről a műfajról mesélek nektek, s egyik legkiemelkedőbb alakja, Dario Argento klasszikussá vált, Mélyvörös (Profondo rosso, 1975) című filmjét ajánlom.

Olvass tovább

2019.01.08 by
Látni kell

Mi teszi a családot családdá? – Bolti tolvajok (2018)

Mit jelent az a szó: család? S mi az, ami összetartja a családi közösséget? Mindenkinek megvannak a saját – nyilvánvalóan egyértelmű – válaszai ezen kérdésekre, a japán rendező, Hirokazu Koreeda Bolti tolvajok (Manbiki kazoku, 2018) című filmje azonban mindenkit arra késztet, hogy jobban elgondolkozzon azon, valójában mi teszi a családot családdá.

Olvass tovább

2019.01.05 by
Látni kell

A film, amelybe bele lehet szeretni – Roma (2018)

Alfonso Cuarón nem tud hibázni – mondta egy barátom, én pedig, ahogy sorra vettem a mexikói rendező kétezres években készült filmjeit, rájöttem, hogy „hát tényleg nem”. Azonban egyik eddigi munkája megtekintése után sem éreztem azt, hogy beleszerettem – most viszont ez történt. A Roma (2018) ugyanis annyira személyes és annyira lenyűgöző, hogy egyszerűen nem lehet ellenállni!

Olvass tovább

2019.01.03 by