Varázslatos, vérfagyasztó látomás – A másik bárány (2019)

Rendkívüli és rendkívül különleges film A másik bárány (The Other Lamb, 2019). Egyszerre hátborzongató és erőszakos, magával ragadó és szelíd, mindezek előtt pedig olyannyira mértéktartó és tiszta, hogy lehetetlenség lenne nem azt mondani: az utolsó részletig tökéletesen van megkomponálva. Małgorzata Szumowska ismét remek filmet készített, s ezúttal a horror eszköztárát művészi módon használva kiált egy nagyot a patriarchátus ellen.

A történet valamikor mostanában, valahol Írországban játszódik, a középpontban egy világtól elvonult, az erdő mélyén élő, kizárólag nőkből álló vallási szektával. Ők a Nyáj, amelynek tagjai hitvesek és lányok, akik felett egy karizmatikus férfi vezető, a Pásztor uralkodik. Igen: mindenki az ő hitvese és lánya, s az esti imádságnál mindannyian érte mondanak köszönetet. Pontosabban az ő „kegyelméért”, amely a megtisztulást elhozó szexuális együttlétet jelenti. Selah, az érintetlen és ártatlan fiatal lány még az első vérzése előtt áll, s bár elvakultan szereti, sőt isteníti a Pásztort, aggodalommal és félelemmel eltelve várja feleséggé válását. Napról napra egyre baljósabb, vérfagyasztóbb rémálmok és látomások kezdik gyötörni, amelyek hatására lassan megkérdőjelezi a Pásztorba és az ő szavaiba vetett hitét…

Az Európai Filmdíjas és Ezüst Medve-díjas Małgorzata Szumowska rendező-forgatókönyvíró – aki jelenleg egyike a legfontosabb női rendezőknek Európában – nem először nyúl a hit, a vallás témaköréhez: Az Ő nevében (W imie…, 2013) című drámában egy hatalmát saját akarata szerint használó homoszexuális papról mesél, az Arc (Twarz, 2018) című filmben pedig egy olyan faluba kalauzol minket, ahol a vallásos emberek képtelenek az elfogadásra. A másik bárány egyértelműen e két film mellé sorolható – nemcsak a témaválasztás, hanem a benne/általa megfogalmazott társadalomkritika miatt is.

A rendező e művel valóban szót emel a patriarchátus ellen. Felhívja a figyelmet arra, milyen károkat tud okozni a férfi és a nő közti alá-fölérendeltségi viszony s a gondoskodás címszóba rejtett elnyomás. De nemcsak erről elmélkedik, hanem a hit, a vallás és a hatalom egyéni életeket befolyásoló szerepéről, a közösség erejéről, a szabadságról és a nővé válás folyamatáról is.

És annak köszönhetően, hogy ennyi mindenről „beszél”, A másik bárány igazán sokszínű film. Lírai horror, lélektani dráma és felnövéstörténet, amely elsősorban egy olyan lány nővé válásába enged betekintést, aki sosem járt a szekta kötelékein kívül, akinek nincs viszonyítási alapja, de aki mégis érzi, hogy valami nagyon nincs rendben ott, ahol él. Akárcsak ő, mi is félelemmel vegyes csodálattal figyeljük a Pásztort, aki ígérete szerint a földi Paradicsomba vezeti a Nyáját, tetteivel viszont egyre csak azt bizonyítja, hogy kegyelmessége valójában a kegyetlenség álcája.

E ponton rögtön ki is emelem Michiel Huisman szuggesztív, kiváló játékát, mert meg kell, hogy mondjam: ő A másik bárány legfontosabb pillére, és becsülettel tartja is a hátán a filmet. Ebben pedig segítségére van az alkotás lelkét – vagy akár azt is mondhatnám: lelkiismeretét – jelentő Selah-t életre keltő Raffey Cassidy, aki szépségével és visszafogott, finom játékával egyszerűen elvarázsol minket. De meg kell említenem a bűnösnek bélyegzett, megtört feleség szerepében feltűnő Mallory Adamset is, aki apró gesztusokkal, jelentékeny tekintetekkel és félmondatokkal is képes uralni egyes jeleneteket.

A film ereje a színészválasztásban és a színészi játékban rejlik, ám ezekhez hasonlóan a képi és hangzásvilága is kifogástalan. A festői táj amellett, hogy gyönyörű, igazán beszédes is, a jelmezek – amelyek egyértelműen A szolgálólány meséjét (The Handmaid’s Tale, 2017–) idézik – és a díszletek mind-mind szimbolikusak és fontos üzeneteket közvetítenek, a dalok és az imádságok pedig szinte körbefonják a nézőt, aki már a játékidő kezdetén belekerül a történetbe… Tényleg olyan érzés nézni ezt a filmet, mintha valaki kézen fogna minket, és bevezetne abba a világba, amelyben a Nyáj él, hogy a saját bőrünkön érezzük, milyen veszélyes, ha nem vesszük észre, hogy az idill csupán látszat, s mögötte rothadás rejlik.

Látni kell, mert elképesztően szép és hatásos film, amely egyszerre varázsol el minket és kelt napokig kínzó félelmet bennünk.

A másik bárány augusztus 20-ától látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.