Látni kell

Kiborít, csalódást kelt, de lenyűgöz – The Perfection (2018)

Mivel erőteljesen vonzódom a horror műfajához, tulajdonképpen alig van olyan borzongató vagy éppen vérben tocsogó mű, amely elkerülné a figyelmem – illetve, amelyet valamilyen indíttatásból ne akarnék megnézni. E vonzalmamnak köszönhetően persze, számos olyan horrorfilmet is végigültem már, amelyet jobb lett volna inkább kilométerekre elkerülni, de hogy őszinte legyek: nem bántam meg semmit! Azt sem, hogy a múlt héten ráakadtam Richard Shepard The Perfection (2018) című alkotására… Ugyanis amellett, hogy kiborított és csalódást keltett bennem, le is nyűgözött.

A The Perfection – amelynek nincs magyar címe, de ha lenne, akkor talán az lenne: A tökéletesség – főhőse Charlotte, a kiváló csellista, aki sok évvel ezelőtt félbehagyta a tanulmányait, hogy ápolhassa beteg édesanyját. Mikor az asszony meghal, Charlotte úgy dönt: elutazik Sanghajba, és felkeresi egykori mesterét, Antont. A férfi repes az örömtől, és lelkesen bemutatja Charlotte-nak Lizzie-t, vagyis azt a lányt, aki legalább olyan tehetséges, mint főhősünk, s aki a nyomdokaiba lépett az Anton vezette konzervatóriumban. Charlotte kezdetben – jó, tudom, ez cseppet sem meglepő – féltékenynek tűnik, a két lány között azonban olyan erővel izzik a levegő, hogy a féltékenység pillanatok alatt átcsap szexuális vonzalomba. A közösen eljátszott concerto és az együtt töltött éjszaka után Charlotte és Lizzie útnak indulnak, hogy felfedezzék Kínát, ám az út végzetes és rémisztő fordulatokat tartogat…

The Perfection

Fotó: mcumovieshome.com

Elismerem, a történet így olvasva nem tűnik kimondottan izgalmasnak, az viszont, ahogyan az alkotók tálalják ezt a történetet, már nagyon is az! A cselekmény jó ideig szinte teljesen kiszámíthatatlan, és ez igencsak jót tesz a filmnek, hiszen frusztrációt kelt a nézőben, már-már pattanásig feszíti a feszültséget, továbbá eléri, hogy a figyelmünk egy másodpercre se kalandozzon el. A játékidő elején a féltékenység érzete, majd a túlfűtött erotika, a szexuális feszültség uralja az atmoszférát, amelyre bátran használhatjuk a baljóslatú jelzőt. És bár horrorfilmről beszélünk, miközben nézzük, valójában azt sem könnyű eldönteni, pontosan milyen műfajjal, vagy műfaji keverékkel van dolgunk. A body horror (olyan horror, amely szándékosan úgy mutatja meg az emberi testet, hogy az undort vagy félelmet keltsen a nézőben), a gore, a pszichológiai thriller és a dráma jegyei egyaránt felfedezhetők a The Perfection-ön, amely sokkal jobb filmnek indul, mint amilyenné végül válik.

The Perfection

Fotó: mcumovieshome.com

A Matador (The Matador, 2005), a Rókavadászat (THE Hunting Party, 2007) és a Dom Hemingway (2013) című filmeket jegyző Richard Shepard legújabb alkotásában a művészvilág kegyetlenségét kívánja feltárni előttünk; ennek érdekében – sajnos – a játékidő előre haladtával egyre szélsőségesebb eszközökhöz folyamodik, ezeket pedig feleslegesen és öncélúan használja. Míg Darren Aronofsky Fekete hattyúja (Black Swan, 2010) képes volt betekintést nyújtani abba a világba, ahol a tökéletesség élet-halál kérdés, addig Richard Shepard műve csak a felszínt kapargatja, és igen messziről szemléli azt a mételyt, ahonnan csak akkor van kiút egy ígéretes csellista-tehetség számára, ha levágja a karját.

Mégsem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy a The Perfection rossz. Méghozzá azért nem, mert ahogyan indul, az csodálatos – annyira, hogy bennem Roman Polański Iszonyat (Repulsion, 1965) című filmjét idézte fel. Ahogyan ott, úgy itt is fantasztikusan működik a képzelet és a valóság közötti határ elhomályosítása, s a néző kétségek közé taszítása. És akárcsak Polański műve esetén, itt is dicséretet érdemel a képi, illetve a hangzásvilág. És akkor a Tűnj el! (Get Out, 2017) című filmből ismert Allison Williams-ről még egy szót sem ejtettem. Bevallom: engem már Jordan Peele rendezésében is meggyőzött, a hideg és kiszámíthatatlan szépség karakterét pedig újfent remekül öltötte magára. Ez természetesen hiábavaló lett volna, ha közte és a partnere: Logan Browning között nem működne a kémia, de szerencsére működik, nem is akárhogyan!

The Perfection

Fotó: mcumovieshome.com

Most jó néhány pozitívumot felsoroltam, amelyek igazolják, hogy a The Perfection nem rossz film, azt azonban muszáj hangsúlyoznom, hogy a szélsőséges és némiképp céltalan erőszakábrázolása kiborító, a felszínessége pedig csalódást keltő. Sajátos esztétikája – a cselekményvezetése, az egyedi képi megoldásai, valamint a valóság és a képzelet közötti határ elmosása – azonban túlzás nélkül lenyűgöző.

Látni kell, mert minden hibája ellenére izgalmas film. De azért csak az igazi, megtörhetetlen horror rajongóknak ajánlom…

A The Perfection a Netflixen érhető el.

Kapcsolódó cikkem:

Kötelező filmek – The Autopsy of Jane Doe (2016) és egy kis horrorelmélet

Előző írás Következő írás

Hasonló cikkek