Filmek térből és időből

Tűz van, babám! (1967) és a csehszlovák új hullám

„A boldogság keresése az, hogy az ember keresi a boldogságot… végül is ez a boldogság.” Ezt az idézetet az európai filmtörténet órán hallottam, s azonnal felvéstem a füzetembe, éppen egyvonalba annak a filmesnek a nevével, aki a csehszlovák új hullám és az egyetemes filmtörténet egyik legkiemelkedőbb alakja. Most azt kellene írnom, hogy volt, mivel tavaly áprilisban elveszítettük őt, de képtelen vagyok nem jelen időben fogalmazni vele kapcsolatban. Miloš Forman – aki nemcsak Európát, hanem az egész világot, sőt még Hollywoodot is meghódította – ma, február 18-án lenne 87 éves. Most rá emlékezem – méghozzá úgy, hogy az egyik legjobb filmjét ajánlom, s bemutatom azt a filmművészeti irányzatot, amely nélküle nem lett volna ugyanaz…

Olvass Tovább

Látni kell

Válság az élet közepén – Brad helyzete (2017)

Gondolom, mindannyian éreztünk már féltékenységet. Nem, most nem a párkapcsolatokban olykor-olykor feléledő zöld szörnyetegre gondolok, hanem arra a fajta irigységre, ami akkor keríti hatalmába az embert, mikor látja, hogy mások mennyivel többet értek el nála, mennyivel jobbak, s mennyivel jobb életük van. Az irigység ezen formája, illetve az életközepi válság kerül a középpontba a Brad helyzete (Brad’s Status, 2017) című filmben, amely szívszorítóan életszagú és erőteljes alkotás arról a bizonyára sokakban felmerülő kérdésről: Mit érek én másokhoz képest?

Olvass Tovább

Látni kell

Saját szavakkal – A Maria Callas-sztori (2017)

„Két ember van bennem. Szeretnék Maria lenni, de ott van Callas is, akihez fel kell nőnöm. Szóval próbálok mindkettőnek megfelelni” – fogalmazta meg 1970-ben, David Frost újságírónak adott interjújában Maria Callas, a 20. század egyik legtehetségesebb, legsikeresebb és legnagyobb hatású operaénekese. Az ő életébe enged bepillantást Tom Volf A Maria Callas-sztori (Maria by Callas, 2017) című dokumentumfilmje, amely igen egyedi portré, hiszen – archív felvételek, interjúk és levelek segítségével – maga a művésznő mesél benne saját magáról.

Olvass Tovább

Mi az a...?

Mi az a final cut?

Bizonyára többször is találkoztatok már a final cut kifejezéssel. Példaként azért megemlíteném, hogy e két szó benne van a Pink Floyd 1983-ban megjelent albumának, illetve Pálfi György 2012-ben készült filmjének címében is. Esetünkben természetesen az utóbbi a fontosabb, de hogy miért olyan fontos, azt csak azután árulom el, ha már felfedtem, mit jelent a final cut kifejezés, s milyen jelentősége van egy film készítése során.

Olvass Tovább

Látni kell

Jelenetek egy se veled, se nélküled viszonyból – Hidegháború (2018)

A lengyel Paweł Pawlikowski előző, Ida (2013) című alkotásával egy szempillantás alatt berobbant a köztudatba, és elismerések egész sorát zsebelte be: elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar- és BAFTA-díjat, illetve öt Európa Filmdíjat, köztük a legjobb filmét és a legjobb rendezését. Mindezek után nem csoda, hogy mindenki visszafojtott lélegzettel és elvárások egész hadával várja legújabb munkáját. A legjobb idegen nyelvű film, a legjobb rendezés és a legjobb operatőri munka Oscar-díjára esélyes Hidegháború (Zimna wojna, 2018) pedig nem egyszerűen csak megfelel az elvárásoknak, hanem túl is teljesíti őket. Pawlikowski évtizedeken és országokon átívelő szerelmi története érzelemgazdag és letaglózó, ám többet vár a nézőtől, mint azt elsőre gondolnánk.

Olvass Tovább

Filmek térből és időből

Lady Bird (2017) és a befogadáselmélet

Egyik barátnőm a múltkor azt mondta, sok egyéb mellett azért is imádja a filmeket, mert a segítségükkel „átkerül” egy másik világba. Miközben filmet néz, néhány órára kiszakad a saját életéből, és megfeledkezik mindarról, ami vele, körülötte zajlik. Pontosan így érzek én is, sőt néha azt veszem észre, hogy teljesen belevonódom a történetbe, és úgy azonosulok valamelyik szereplővel, mintha én magam lennék a vásznon… Veletek is történt már ilyen? Éreztétek már úgy, hogy a legmélyebb érzéseiteket, félelmeiteket látjátok viszont a vásznon? Ha a válaszotok igen, ez a cikk nektek szól!

Olvass Tovább

Látni kell

Humorba mártott történelem – A kedvenc (2018)

A görög rendező, Jorgosz Lantimosz a Kutyafog (Kynodontas, 2009), A homár (The Lobster, 2015) és az Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer, 2017) című filmekkel egyértelművé tette: nem elég, hogy az egész világnak szóló mondanivalója van, de mondandóját olyan módon képes „tálalni”, hogy azt bizony tényleg mindenkinek látnia kell. E mondat után nem lesz meglepő, amit írni fogok, de azért leírom: A kedvenc (The Favourite, 2018) című, összesen 10 Oscar-díjra jelölt filmjét bűn lenne kihagyni! Ez ugyanis az eddigi leghumorosabb és legjobb munkája.

Olvass Tovább

Látni kell

Ítélet nélkül a kábítószer-függőségről – Csodálatos fiú (2018)

Kokain, heroin, LSD, metamfetamin, ecstasy, mefedron, oxikodon, ketamin – sokunk számára ezek csak szavak, ám temérdek ember van szerte a világban, aki képtelen szabadulni a kábítószertől. Éppen egy ilyen személy, s az ő édesapja küzdelmeiről szól a belga rendező, Felix Van Groeningen első angol nyelvű filmje, a Steve Carell és Timothée Chalamet főszereplésével készült Csodálatos fiú (Beautiful Boy, 2018), amely ítélet nélkül, őszintén beszél a kábítószer-függőségről, s a kegyetlen következményekről.

Olvass Tovább

Látni kell

Fenséges múltba tekintés – Két királynő (2018)

Azt gondolom, a történelmi drámáknak nem kell cégér. De ha mégis reklámozni akarnám a Két királynő (Mary Queen of Scots, 2018) című filmet, akkor – sokakkal ellentétben – nem azt emelném ki, hogy az ellenállhatatlan szépségű Margot Robbie „megcsúnyult” a szerep kedvéért… Nem, én a fenséges látványt, a tényeket és a feltételezéseket összefűző forgatókönyvet, valamint Saoirse Ronan káprázatos alakítását hangsúlyoznám. Meg azt: hiába láttunk már számos mozgóképet a történelem e szakaszáról, a Két királynőt nem érdemes kihagyni.

Olvass Tovább

Ahogy én gondolom...

Fejtsük meg együtt! – Womb – Méh

Milyen az igaz szerelem? Ha elveszítjük a társunkat, mekkora áldozatot vagyunk képesek hozni azért, hogy visszakaphassuk? Többek között erre a két kérdésre ad sajátos választ Fliegauf Bence 2010-es filmje, az Eva Green és Matt Smith főszereplésével készült Womb – Méh, amelynek fókuszában a szerelem mellett a klónozás áll. Ha e két szót egymás mellé tesszük, máris sejthető, hogy a filmben számos dilemma felmerül – Faluhelyi Krisztiánnal sorra vesszük ezeket. Tartsatok velünk!

Olvass Tovább