Látni kell

Saját szavakkal – A Maria Callas-sztori (2017)

„Két ember van bennem. Szeretnék Maria lenni, de ott van Callas is, akihez fel kell nőnöm. Szóval próbálok mindkettőnek megfelelni” – fogalmazta meg 1970-ben, David Frost újságírónak adott interjújában Maria Callas, a 20. század egyik legtehetségesebb, legsikeresebb és legnagyobb hatású operaénekese. Az ő életébe enged bepillantást Tom Volf A Maria Callas-sztori (Maria by Callas, 2017) című dokumentumfilmje, amely igen egyedi portré, hiszen – archív felvételek, interjúk és levelek segítségével – maga a művésznő mesél benne saját magáról.

Maria Callas görög bevándorlók gyermekeként született New Yorkban. Miután szülei elváltak, az anya és két lánya visszaköltöztek Athénba, ahol Maria anyja biztatására, vagy inkább ellentmondást nem tűrő unszolására énektanulmányokba kezdett. „Nem igazán volt gyermekkorom” – emlékezett vissza a már említett interjúban, amelyben arról is beszámolt, hogy meghamisította az életkorát, mert a Nemzeti Konzervatóriumba csak a 16 éves kort már betöltött fiatalokat vették fel. „Mivel magas voltam, nem derült ki az igazság” – tette hozzá Maria Callas, aki egykori tanára, Maria Trivella elmondása szerint mérhetetlenül szorgalmas volt. Páratlan tehetsége mellett kitartásának köszönhette azt a sikert, amit elért, ám az élete korántsem volt csalódásoktól, fájdalmaktól és botrányoktól mentes.

A Maria Callas-sztori

Fotó: Vertigo Média

Persze, ha a Maria Callas névvel találkozunk, elsőként az operaénekesnő három oktávnyi hangja jut eszünkbe, továbbá Bellini Normája, Puccini Toscája, s Verdi Traviátája. Maria Callas hangját, a nevéhez kapcsolható operákat és kifogástalan megjelenését nincs, aki nem ismeri – mondom ezt magabiztosan, pedig nem vagyok operarajongó. Ahogy évekkel ezelőtt nem volt az Tom Volf sem… Mikor azonban jegyet kapott a New York-i Metropolitanbe, magával ragadta a műfaj, nem sokkal később pedig az interneten böngészve rátalált Maria Callasra, akinek személye és élete arra ösztönözte, hogy filmet készítsen.

Ez a személy, ez az élet ragyogó volt – tűnik ki Tom Volf filmjéből, amely archív felvételeken, interjúkon, leveleken és operarészleteken keresztül mutatja be a művésznőt. A Maria Callas-sztoriban eddig nem látott videófelvételek, családi fotók, magánlevelek kerülnek elő; a rendező felkereste az énekesnő ismerőseit és barátait, akik olyan anyagokkal látták el, amelyek szinte kivétel nélkül most kerülnek először a nyilvánosság elé. Callas leveleit és eddig nem publikált visszaemlékezéseit a nemzetközi hírű, Grammy-díjas operaénekes, Joyce DiDonato olvassa fel a filmben, amelyben felhangzanak Maria Callas legismertebb előadásai is. Tehát ez nem amolyan beszélőfejes dokumentumfilm, sokkal inkább a múlt hiteles és elegáns megidézése.

A Maria Callas-sztori

Fotó: Vertigo Média

De nemcsak hiteles és elegáns, hanem igencsak személyes is, mivel a narrátor maga a művésznő, aki a saját szavaival mesél zenéről, sikerről, szerelemről, az áhított egyszerű életről, s arról, hogy talán nem is olyan temperamentumos és szeszélyes, mint amilyennek sokan mondják. Erre az elbeszélésmódra természetesen igaz az a megállapítás, hogy egyoldalú, ezzel azonban semmi baj nincs. Tom Volf rajongása sugárzik e gesztusból, illetve azon igyekezete, hogy szót adjon a dívának, aki – ahogyan az a filmből kirajzolódik – nem szeszélyes, hanem összetett személyiség volt.

A Maria Callas-sztori

Fotó: Vertigo Média

Elismerem, a lemondott fellépések, a válás, a szerelmi viszony Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnással, valamint az étkezési zavarok és a hangválságok szinte teljesen súlytalanná válnak Tom Volf prezentálásában, a majd’ kétórás játékidő pedig csak arra elég, hogy a rendező kicsípjen néhány momentumot a művésznő életéből, ám én úgy érzem, mindez egyáltalán nem vesz el a film értékéből. A David Frost-interjú, az operarészletek, illetve azok a képsorok, amelyeken az látható, ahogyan Maria Callas életének különböző szakaszaiban repülővel megérkezik a világ különböző pontjaira, szépen összetartják a cselekményt, amelyet nézve úgy érezhetjük: kicsit közelebb kerülünk ahhoz a Mariához, aki Callas árnyékában élt.

Látni kell, mert érzelemdús, személyes, hiteles portré. Nem egyszerűen tisztelgés az opera örökké világító csillaga, Maria Callas előtt, hanem olyan, mint egy családi album, amelyet csak a kiváltságosok lapozhatnak fel…

A Maria Callas-sztori február 14-étől látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.

Előző írás Következő írás

Hasonló cikkek