Mindent, bármit a szerelemért – Bestiáda (2019)

„A szerelem az, amikor olyat adsz, amid nincs. Mid nincs, amit fel tudnál kínálni?” – szegezi a kérdést Papa Sanou, a sámán a Bestiáda (Seules les bêtes, 2019) egyik szereplőjének. És a válasz nyomán elszabadul a pokol… Öt idegen sorsa fonódik össze Dominik Moll baljós és hátborzongató filmjében, amelynek hősei egytől egyig szeretetre, szerelemre vágynak, s bármit képesek megtenni és elviselni azért, hogy megkapják.

Alice szociális munkásként dolgozik egy eldugott kis faluban. A cselekmény kezdetén épp az egyik gondozottjához, a hallgatag, megtört Joseph-hez tart, akivel, miután kitöltötték az aktuális dokumentumokat, szenvedélyeset szeretkezik. Aztán elindul haza, Michelhez, a férjéhez, ám útközben, Joseph házától nem messze felfigyel egy elhagyott autóra. A hírekben hamarosan bemondják: eltűnt egy helyi nő. Vajon mi történt vele? – teszi fel a kérdést Alice, s vele mi is. És akkor valaki lelövi Joseph kutyáját, Michel pedig vérző orral tér haza. És ez még csak a kezdet…

Dominik Moll egy 2005-ös szerzői filmjével varázsolt el végérvényesen és tett hűséges rajongójává engem. Ez a szerzői film a Lemming, amely eredeti, lebilincselő, mélyre ható, megindító és bravúros – akárcsak a Bestiáda, amely amellett, hogy kiváló zsánerfilm (a krimi és a dráma műfaji jegyeit is magába olvasztó thriller), olyan remekbe szabott adaptáció is, melynek megtekintése után alig várjuk, hogy magyar fordításban is kézbe vehessük Colin Niel Seules les bêtes című regényét.

A Bestiáda öt, egymástól különálló, valamiféleképpen mégis egymásba fonódó emberi sorsot tár elénk, ezt pedig rendkívül bravúrosan teszi. Esetében igen nagy létjogosultsága van a nonlineáris cselekményvezetésnek, hiszen azáltal, hogy fejezetekre bontva, az időben és a térben ide-oda ugrálva meséli el a történetet, nem csupán megismétli az egyes jeleneteket, de el is mélyíti őket. Dominik Moll és forgatókönyvíró-társa, Gilles Marchand fejezetről fejezetre bonyolítják a cselekményt s a rejtélyt, minden kulcsszereplő szemszögéből megmutatják az eseményeket, ezzel pedig egyre közelebb és közelebb visznek minket a megoldáshoz, de még inkább azokhoz a szeretetéhes emberekhez, akik a saját és mások vágyainak áldozatául esnek.

„Tudod, mi a szerelem?” – hangzik el a film egy pontján a kérdés, s a fejünkben számos másik követi. Ezt az életeken és kontinenseken átívelő alkotást nézve ugyanis nemcsak egy rejtélyt próbálunk megfejteni, hanem elmélkedünk is: szerelemről, vágyról, magányról, (meg)csalásról, árulásról… Bűnről és bűnhődésről.

Ahogy az imént említettem: a Bestiáda egy életeken és kontinenseken átívelő történet, amelynek „kamerája” Franciaországból egy pillanat alatt Afrikában terem, s amelynek hitelessége cseppet sem kopik meg a fizikai távolság hatására. Patrick Ghiringhelli képei valószerűek, realisták: egyrészt rávilágítanak a társadalmi egyenlőtlenségekre, a leküzdhetetlennek tűnő problémákra, másrészt tökéletes hátteret adnak minden sorsnak, minden szereplőnek. Akiket mellesleg olyan sztárok keltenek életre, szintúgy valószerűen és hitelesen, mint Damien Bonnard (Joseph), Dénis Menochet (Michel), Juliet Doucet (Amandine, Laure Calamy (Alice), Nadia Tereszkiewicz (Marion) és Valeria Bruni Tedeschi (Evelyne).

Ez az ő történetük. De talán kicsit a miénk is. Vagyis mindazoké, akik menekültek már a hétköznapjaik elől, akik érezték már a magányt, akik vágytak már valami olyanra, amiért cserébe nem volt mit adniuk…

Látni kell, mert borzongató, izgalmas, feszült, továbbá érzelmileg elképesztően erős és megindító film, amely a felszínen egy rejtély megfejtésére invitál minket, a mélyben viszont súlyos emberi drámákat tár elénk.

A Bestiáda szeptember 24-étől látható a mozikban a Magyarhangya forgalmazásában.