Ahogy én gondolom...

Útmutató kezdő filmklub-kalandoroknak

Tudom, már említettem (párszor), de azért elmondom ismét: tavaly úgy döntöttem, hogy felfedezem a főváros filmklubjait, s felhívom az emberek figyelmét a mozizás azon formájára, amely esetén a film nem a stáblistával, hanem kiadós beszélgetéssel ér véget. És hogy őszinte legyek, hiába jártam – már-már kötelező jelleggel – rendszeresen filmklubba az egyetemi éveim alatt, valójában kezdőként cseppentem bele Budapest pezsgő klubéletébe. Ezért az emlékeimet „lapozgatva” úgy döntöttem, így év végén nem egy adott filmklubot ajánlok nektek, hanem készítek egy útmutatót. Hogy jövőre már ne csak (rendszeres) moziba, hanem filmklubba járók is legyetek.

Mindenekelőtt azért nézzük meg, mi is az a filmklub! A filmforgalmazás alternatív csatornája; „rendszeres, zártkörű vetítéssorozat, ahol az érdeklődő klubtagok a filmművészet jeles értékeit tekinthetik meg – gyakran olyan filmeket is, amelyeknek a forgalmazási joga lejárt”.

A filmklubok vezetői többnyire valamilyen tematika mentén szerkesztik programjaikat, illetve gyakran egy-egy filmtörténetileg jelentős életművet, stílusirányzatot mutatnak be, vagy például retrospektív vetítéssorozatokat szerveznek. A filmklubos esték menete teljesen eltérő lehet, mondhatni: klubja válogatja. A legtöbb esetben a klubvezető vagy a meghívott előadó bevezetőt tart, a vetítést követően pedig a közönség tagjaival együtt vitatják meg, elemzik a látottakat.

Útmutató kezdő filmklub-kalandoroknak

Fotó: pixabay.com

Egy kis filmklubtörténet

A filmklubok hazája Franciaország. „Az első filmklubot A Hetedik Művészet Barátainak Társasága néven a ’20-as évek elején Riciotto Canudo filmkritikus alapította a film iránt érdeklődő francia értelmiségiek számára. Hasonló klubot Louis Delluc, a francia avantgárd film jelese is szervezett ez idő tájt Cinéclub néven. Míg a némafilm korában a filmklubokat elsősorban a társművészetek alkotói látogatták, a ’30-as években már a nagyközönség is bekapcsolódott.” Sajátos vállalkozás volt például az 1933-ban Párizsban alapított nagy sikerű gyermekfilmklub, a Club Cedrillon. A filmklubok az első pillanattól hatalmas népszerűségnek örvendtek, amit az is jól mutat, hogy 1946-ban megalapították a Filmklubok Nemzetközi Szövetségét. A filmklub a ’60-as, ’70-es években élte virágkorát, „szoros összefüggésben azzal a ténnyel, hogy ez az időszak egyben a művészfilmek jelentős térnyerésének, a különböző filmiskolák alakulásának, a filmkészítés demokratizálódásának kora.”

A ’70-es évekre természetesen Magyarországot is meghódították a filmklubok – ennek folyamatát mutatja be részletesen Nagy Ernő Ínyencek mozija című 2016-os filmje, mely a magyarországi filmklub mozgalom történetét tekinti át 1957-től, a Balázs Béla filmklub megalapításától napjainkig. A magyarországi filmklubok megalapítását – a francia mintát idézve – egy filmrendező, Szőts István indítványozta 1945-ben, Röpirat a magyar filmművészet ügyében című tanulmányában. Ennek hatására Balázs Béla és Kertész Pál 1948-ban megalapították az első hazai filmklubot, mely végül a politikai helyzet miatt csak 1956 után kezdte meg működését. Itthon a filmklubok a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint a Magyar Színház- és Filmtudományi Intézet felügyelete alatt működtek, mígnem 1986-ban megalakult a Filmklub Szövetség nevű civil szervezet, melynek feladata – ma is – a mozgalom működtetése.

Útmutató kezdő filmklub-kalandoroknak

Fotó: pixabay.com

E történeti áttekintés végéről nem hiányozhat a napjainkban rész, ami így szól: a filmklubok köszönik, jól vannak – vagy ha nem is mind jól, de legalább életben. (Arról, miként működnek a hazai filmklubok, illetve milyen támogatást vehetnek igénybe a szervezők, e cikkemben olvashattok részletesen.) Ahhoz azonban, hogy ez így is maradjon, szükség van a nézőkre, vagyis ránk. Szóval, ha eddig még nem tettétek meg, akkor itt az ideje, hogy – követve a példám – felcsapjatok filmklub-kalandornak. Higgyétek el, megéri!

Az útmutató – avagy néhány jó tanács a jövő (év) filmklub-kalandorainak

  • A legfontosabb, amit meg kell szívlelnetek, ez a mondat: „a filmklubok visszaadják a nézőknek azokat filmeket, melyeket a mozikban (már) nem láthatnak és együtt gondolkodásra, közös beszélgetésre ösztönzik őket, mondhatni konstruktív vitát eredményeznek, melynek köszönhetően nemcsak filmértőkké, de tájékozottabbá és nyíltabbá is válhatnak az emberek”.
  • E mondatból remélhetőleg automatikusan következik a nagy lépés, vagyis a „megfelelő” filmklub kiválasztása. Választhattok helyszín/könnyű megközelíthetőség, ár (megjegyzem, a filmklubok túlnyomó többsége nem szed belépőt), tematika, az előadók személye, sőt tulajdonképpen bármilyen szempont szerint. A legjobb platform erre a FILMKLUB – MINDEN BUDAPESTI FILMKLUB GYŰJTŐCSOPORTJA elnevezésű Facebook-csoport, amelynek tagjaként naprakészek lehettek a filmklubos hírekben.
  • Ha megvan a hely és az időpont, már csak egy kis kalandvágy kell – meg persze, nyitottság. A filmklub ugyanis nem mozi; jóllehet, amint beléptek a helyszínre, kézfogással üdvözölnek benneteket. Ez attól is függ, milyen a társaság, de nem árt szem előtt tartani: a filmklubok közönsége jó esetben egy összeszokott közösséget takar, amelynek tagjai ismerik egymást. És – hangozzék ez bármilyen viccesen – akiktől nem kell félni! Ha az utolsó sorba ültök, mintegy láthatatlannak képzelve magatokat, előfordulhat, hogy a társaság valamely tagja mosolyogva figyelmeztet benneteket: „nem harapunk!”. (Igen, az eset megtörtént…)
  • Az utolsó és egyben legfontosabb lépés: maradjatok ott a vetítést követő beszélgetésen! Hogy magamat idézzem: „higgyétek el, megéri”.
Útmutató kezdő filmklub-kalandoroknak

Fotó: pixabay.com

Plusz segítség – avagy filmklubok, melyeket imádtam

  • „üzletileg is kifizetődő, hiszen egy áráért annyi filmet kaptok, ahányan meg mertek szólalni a vetítést követő beszélgetésen” (Müpamozi)
  • „Vajon hogy lehet egy családi drámától eljutni addig: mit tegyünk, ha úgy érezzük, a párunk megcsal minket?” (Cortex pszicho/film/klub)
  • „Filmklub távoli kultúrákra nyitottaknak és azoknak, akiknek épp nincs kedvük beszélgetni” (Koreai Kulturális Központ)
  • „Bárdos Csaba filmesztéta már a tájékoztatóul szolgáló plakát szövegével megragadja az embert” (Terminál Filmklub)
  • „Nemcsak jól éreztem magam, de újból felfedeztem a nagy igazságot: a művészet, illetve a közösség a legnehezebb pillanatokban is képes támaszt nyújtani az embernek.” (Szubjektív Kamera Filmklub)
  • „úgy érezhetjük magunkat, mintha betévedtünk volna egy filmes órára” (Rákosligeti Filmklub)
  • „mintha az ezeréves cimboráimmal készülnék megnézni a filmtörténet egyik nagy klasszikusát” (Pótkulcs FILMklub)

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára

Előző írás Következő írás

Hasonló cikkek