Bepillantás a Béres Csepp megszületésének kulisszái mögé – interjú Gyöngyössy Bence filmrendezővel

„Ez a film azt sugallja, hogy bár hosszú, konfliktusokkal teli út vezet az álmok megvalósításáig, mégis megéri azt a bizonyos utat maximális határozottsággal és áldozatkészséggel végigjárni” – így fogalmazott legújabb, A feltaláló című alkotásáról Gyöngyössy Bence filmrendező, akivel többek között arról beszélgettem, miért érezte fontosnak, hogy játékfilmet készítsen Dr. Béres Józsefről, illetve, hogy mi mindenben lát hasonlóságokat önmaga és a Béres Csepp megalkotója között.

A Magyar Örökség Díjjal, Széchenyi-díjjal és Magyar Köztársasági Érdemrenddel is elismert Dr. Béres József életéről most először készült egész estés mozifilm. A Projekt Film és az MTVA koprodukciójában készült A feltaláló cselekménye mintegy tíz évet felölelve, Dr. Béres József drámai életszakaszára összpontosít: a hatvanas évek derekától a hetvenes évek közepéig. Dr. Béres József legendás készítménye, a Béres Csepp fejlesztése közben – húga betegsége miatt is – versenyt futott az idővel, miközben a regnáló hatalom folyamatosan a kutató teljes ellehetetlenítésére tört.

Hogyan született meg önben A feltaláló ötlete? Miért érezte fontosnak, hogy Dr. Béres Józsefről készítsen játékfilmet?

Évtizedek óta együtt dolgozunk a mi kis filmes műhelyünkben Petényi Katalinnal és Kabay Barnával, akikkel A feltaláló forgatókönyvét is együtt írtuk. Ők 2015-ben dokumentumfilmet készítettek Béres Józsefről, én ekkor kezdtem el intenzíven foglalkozni egy játékfilm gondolatával. Amikor az ember életrajzi filmet csinál, nagyon fontos, hogy azonosulni tudjon a hősével és annak értékrendjével. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy ha egy filmben valós eseményeket dolgoz fel az alkotó, olyan történethez nyúljon, mely különösebb dramatizálás és kitalált motívumok nélkül, önmagában is megáll dramaturgiájában a lábán. Béres József története ilyen. Rendkívül izgalmas és fordulatos, ugyanakkor fontos üzeneteket hordoz, jelennek, jövőnek egyaránt. Mozivászonért kiált, és filmesként nehéz elmenni mellette.

„Amikor az ember életrajzi filmet csinál, nagyon fontos, hogy azonosulni tudjon a hősével és annak értékrendjével” – fogalmazta meg az imént. Mi mindenben talált azonosulási pontokat Dr. Béres Józseffel?

Talán a legfontosabb az a közös, egyszerű, de megkérdőjelezhetetlen morális értékrend, ami ebben a globalizált világban, amiben egyre több ember gyakran tanácstalanul keresi a helyét, talán aktuálisabb, mint valaha. Béres integritása, az igazsághoz való határozott ragaszkodása, valamint az a céltudatosság és határozottság, amivel az álmait követi, mindenképpen példaértékűek számomra. Úgy gondolom, hogy ha én mint filmkészítő nem tudok ezekkel az értékkel maximálisan azonosulni, nem is tudom hitelesen továbbadni őket.

Ahogy a filmet néztem, igen élénken felrémlett bennem a Janus, illetve a Romani Kris – Cigánytörvény című alkotása, amelyekben – akárcsak A feltalálóban – fókuszba kerül a hétköznapi emberek sorsa, élete, s az ő hatalommal folytatott nehéz küzdelmük. Jól érzem, hogy ez a téma: a kisember és a hatalom szembenállása, valamint az ebből fakadó küzdelem és kiszolgáltatottság megmutatása mindig is kiemelten fontos volt az ön számára?

Valóban, mindig is fontos volt nekem az elnyomásban és kisebbségben élők, az üldözöttek, kiszolgáltatottak, a mélyszegénységben élők, egyszóval a kisemberek sorsa, és az ő hatalommal vívott harcuk. Talán ezt az érzékenységet még a szülői házból hoztam magammal. Ezért is érdekelt annyira Béres József élete, ami egy klasszikus Dávid és Góliát történet. Amúgy is közel állnak hozzám az ősi mítoszok, az archaikus, időtlen konfliktushelyzetek, és izgalmasnak tartom azt is, ahogy ezek újra és újra megismétlődnek a történelem során a kisemberek hétköznapjaiban. A nézők is szeretik az ilyen hősöket, mert könnyen tudnak azonosulni a küzdelmeikkel. A Romani Kris-ben is legelőször a Lear királyi alaphelyzet fogott meg, amikor először hallottam a film cselekményének alapjául szolgáló történetet a tarizsai cigánytelepen. A Janus-ban pedig megint csak a kisember drámája jelenik meg, ahogy meg kell küzdenie az elnyomó hatalom titkosszolgálatának legsötétebb módszereivel.

Ehhez kapcsolódva: az imént említett filmekben – a Janus-ban, a Romani Kris-ben és A feltalálóban is – az egyéni sorsokat mondhatni a hatalom és a társadalom működési mechanizmusai által vetett fényben látjuk, tehát nemcsak egy személyes drámát, hanem történelmi látleletet is kapunk a filmjeiből. Honnan ered az a törekvése, hogy bepillantást engedjen a történelmi múlt világába?

Az emberi sorsokat, életutakat csak az adott kor politikai, társadalmi és kulturális dimenzióinak ismeretével lehet közvetíteni. Dramaturgiailag ezek helyezik kontextusba a filmhős motivációs rendszerét, tulajdonságait és tetteit. Sokkal könnyebben teszem a néző számára valódi identifikációs figurává a hősömet, ha hitelt érdemlően bemutatom azokat a történelmi sajátosságokat, amelyek a története kereteit adják, hiszen ezekből erednek a konfliktusok, amikkel meg kell küzdenie. A feltalálóban például próbálok objektív látleletet adni a hatvanas-hetvenes évek Magyarországáról, a (nem)működő szocializmusról, az akkori társadalom egészét átható hazugságokról és intrikákról, mert a nézők csak ezzel együtt érthetik meg Béres drámáját. Azt hiszem, hogy sikerült maximálisan rekonstruálnunk a kort vizuális szempontból is, ami szintén fontos. Megjelennek a filmben a 60-as, 70-es évekre jellemző ruhák, emblematikus használati tárgyak, autók; igazi időutazásra invitáljuk a nézőket, egy olyan világba, amit ma „retro”-nak hívunk, de sokunknak még határozott és néha nosztalgikus emlékei vannak róla.

A feltaláló képi világát tekintve is emlékeztetett engem a Romani Kris – Cigánytörvény című alkotására, ugyanis azt éreztem: mindkét filmben hangsúlyos elem a táj, a természet. Miért tartotta fontosnak, hogy szinte már a természetet is kulcsszereplővé tegye e filmekben, s különösen A feltalálóban?

Ez megint csak összefügg a környezet bemutatásával, de a karakterformálással is – segít a nézőnek azonosulni a hőssel. Az ember ősidők óta megbonthatatlan egységet alkot a természettel, Béres életében ráadásul kiemelkedő szerepet játszott a természet tisztelete és szeretete, a szülőföldhöz való feltétlen ragaszkodás. Mindez elválaszthatatlan része a személyiségének, ezeket hangsúlyozzák markánsan ezek a képek a filmben. De van ennek dramaturgiai szerepe is, mert nagyrészt ezek a nyugodt totálok, lassú svenkek, drónfelvételek, szuperközelik határozzák meg a film ritmusát. A sok pergő és feszült jelenet között ezek a „megpihenések” lehetőséget adnak a nézőnek arra, hogy levegőt vegyen, és feldolgozza, ahogy a cselekmény szalad előre. Úgy gondolom, hogy egy film ritmusa akkor jó, ha a rendező megtalálja a megfelelő arányt a feszült és gyors, illetve a nyugodtabb és líraibb jelenetek között. Én erre törekedtem A feltalálóban is.

A feltaláló egy igaz történetet mesél el, s az az igaz történet, amely kibontakozik benne, rendkívül izgalmas, mondhatni: önmagában is megáll a lábán. Dramaturgiai szempontból azért szükség volt arra, hogy fikciós elemek is bekerüljenek a filmbe?

Béres József élete rendkívül jól dokumentált, számos könyv és dokumentumfilm is készült róla. Ha egy életművet többen is feldolgoznak, az egyértelműen jelzi, hogy jó alapanyagról, érdekes, elbeszélésre érdemes történetről van szó. Amikor olyasvalakiről készül film, akinek alaposan dokumentált az élete, nem tanácsos a valóságtól radikálisan elszakadni. Béres József esetében pedig, akinek a személyes példája, sorsa máig értékes üzenetet hordoz, egyenesen vétek lett volna megtenni ezt.  A történet önmagában olyan erős, hogy erre nem is volt szükség. Persze nyilvánvaló, hogy minden filmen elbeszélt valós történet valamilyen szinten dramatizált, nem minden figura és nem minden történetelem, esemény tűpontos tükörképe a valóságnak. De én úgy gondolom, hogy amennyiben ezek a történések és karakterek hitelesek, és az adott helyzetekben komolyan felmerülő dilemmákat és konfliktusokat segítenek megérteni, helyük van a dramaturgiai felépítményben.

Dr. Béres József szerepét Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas színész alakítja, aki casting nélkül kapta meg a szerepet. Elmesélné, mikor és hogyan döntötte el, hogy neki szeretné adni A feltaláló főszerepét?

Szerencsés vagyok, mert mindig sikerült azokkal a színészekkel dolgoznom, akikkel szerettem volna.  Tiborral már az Utolsó rapszódiában is dolgoztunk együtt, tudtam, hogy milyen remek színész és hogy milyen jó vele dolgozni, ami egy 50 napos forgatási maratonnál nem utolsó szempont. Amikor egy forgatókönyvön dolgozom, általában már az írás közben megjelenik előttem egy színész arca, ebben az esetben ez kezdettől fogva Tiboré volt. Valahogy nem is volt kérdés számomra, hogy ez az ő szerepe. Meg vagyok róla győződve, hogy az év talán legjobb magyar színészi alakítását fogják tőle látni a nézők a mozikban.

Kabay Barna, A feltaláló producere és társ-forgatókönyvírója megfogalmazta: nagyon fontosnak tartják, hogy filmjükkel megszólítsák a mai fiatalokat. Ön szerint mi az az üzenet, amelyet egy mai fiatalnak mindenképpen érdemes megszívlelnie a filmből?

Béres morális példája, az igazsághoz való ragaszkodása, álmainak céltudatos követése.

A film azt sugallja – különösen a fiataloknak –, hogy bár hosszú, konfliktusokkal teli út vezet az álmok megvalósításáig, mégis megéri azt a bizonyos utat maximális határozottsággal és áldozatkészséggel végigjárni.

 

A feltaláló február 6-ától látható a mozikban a Pannonia Entertainment forgalmazásában.