Egyetlen nap együtt – Előre (2020)

Egészen érzékeny ember vagyok – sőt, néha úgy gondolom: túlérzékeny. Ha utazás közben valami meghatót olvasok, hiába mantrázom magamban, hogy nem pityergünk nyilvánosan, a villamoson, egy pillanat alatt elsírom magam. De néha az is elég hozzá, ha egy fiatal átadja a helyét egy idősebbnek. Vagy az, ha látok egy szomorú tekintetet. Szóval az már egyáltalán nem meglepő, hogy a moziban általában potyognak a könnyeim. Nemrég egy horrorfilm zárása hatott meg mélységesen, néhány nappal előtte pedig az Előre (Onward, 2020) című animációs film vége főcímét sírtam végig – na, jó, szinte az egész 114 percet, de negyvenet biztosan. És bár a villamoson bizonyára elég kevesen érzékenyülnek el, ez a rajzfilm szerintem rajtam kívül még sokaknak előcsalja a könnyeit. Mert nemcsak izgalmas és szórakoztató, hanem varázslatosan szép és megindító is.

A történet egy különleges világban játszódik, amelyet egyebek mellett elfek, sárkányok, kentaurok, küklopszok, tündérek, mantikórok és unikornisok népesítenek be. „Réges-rég ez a világ tele volt csodával. Kalandos volt. És ami a legjobb: létezett varázslat. De azt nehéz volt elsajátítani, így a világ talált egy kényelmesebb megoldást” – mondja a cselekmény kezdetén a narrátor, mi pedig látjuk a tűzvarázs helyett villanykörtét használó elfeket, a kukában turkáló unikornisokat, a kerti kismedencében lubickoló sellőt, a kocsival közlekedő kentaurt, s a háziállatként tartott sárkányt. Ez utóbbi, vagyis a Tüzi névre hallgató – és egyébként roppant aranyos! – sárkány annak az elfcsaládnak a kedvence, amelynek az életébe bevonódunk e mese által.

Ian, a fiatalabb fivér éppen betöltötte a 16-ot, a nagy napra fel is veszi az édesapja kapucnis pulóverét, a tekintete azonban igazán szomorú. Az anyukája és a bátyja, Barley láthatóan sokkal lelkesebbek, ám idővel Ian is azzá válik, ugyanis az ő tizenhatodik születésnapja az a nap, amikor az édesanya átadhatja fiainak tragikusan fiatalon elhunyt férje ajándékát: egy varázsbotot, amelynek segítségével egyetlen napra visszahozhatják az apukájukat. Varázsolni viszont nem könnyű… Még akkor sem, ha Barley egy múltidéző szerepjátéknak hála mindent tud a különféle varázslatokról.

Amint az az előzetesből is kiderül: az idézés csak félig sikerül, így a testvérek édesapjuk altestével indulnak küldetésre, hogy ha végül csak pár röpke órára is, de találkozhassanak vele.

A cselekményleírás, kiegészülve az ember fantáziájával már önmagában is különleges világot eredményez, a Pixar alkotóinak pedig kétségkívül határtalan és páratlan fantáziájuk van (dolgozzanak akár a Disney-vel, akár önmagunkban). Az Előre tehát rendkívül részletgazdag és látványos, valóban varázslatos animációval büszkélkedhet. Vannak azonban, akik azt mondják: nem aknázták ki eléggé az általuk megálmodott környezetben rejlő lehetőségeket. És ebben van is igazság, hiszen a különféle mitológiai lényekről, a varázslatokról, s a régmúlt, kalandos időkről nem tudunk meg túl sokat, de személy szerint engem ez mindössze csak néhány másodpercig zavart. Olyannyira magával ragadott a két elf-fivér küldetése, hogy úgy éreztem: ott ülök mellettük Barley szívvel-lélekkel felújított autójában és azon agyalok, vajon én az autópályát vagy a veszélyes utat választanám…

És azt hiszem, ezzel rá is mutattam az Előre egyik legnagyobb erényére és különlegességére: a harmincéves nézőre is olyan hatással van, mintha újra gyermek lenne, és az esti mesét hallgatná.

Igen, közhelyes frázisnak számít, hogy „higgy magadban”, hogy „a varázslat benned van”, hogy „használd a szíved tüzét”, de itt működnek ezek a mondatok. És bár vannak benne felesleges és elnagyolt szálak, a cselekmény is működik, méghozzá azért, mert két, egymástól a lehető legjobban különböző testvér viszonyának alakulására helyezi a hangsúlyt, s az ő személyiségfejlődésüket állítja a középpontba. A történet végére Ian meglátja az elfeledett múltban és a saját magában rejlő értékeket, talán fel is nő, de ami még ezeknél is fontosabb: rájön, hogy az, ami egész életében hiányzott neki, egy karnyújtásnyira volt tőle.

Látni kell, mert szívhez szóló, varázslatos mese, amely a testvéri szeretet értékére és erejére hívja fel a figyelmünket.

Az Előre március 5-étől látható a mozikban a Fórum Hungary forgalmazásában.