Élet a halál után – A Jó Hely (2016–2020)

Mi vár minket a halálunk után? Létezik menny és pokol? Van afféle végső elszámolás, amely után a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak pedig megérdemelt büntetésüket? Többek között e kérdésekkel, s a rájuk adható válaszokkal játszik el A Jó Hely (The Good Place, 2016–2020) című amerikai komédiasorozat, amely négy évadon keresztül képes nemcsak szórakoztató, de izgalmas és fordulatos is lenni. És akkor azt még nem is mondtam, mennyire szép és megható…

Adott egy fiatal nő, Eleanor Shellstrop, aki a halála után egy kellemes hangulatú irodában találja magát, ahol egy Michael nevű fickó közli vele: mivel példás életet élt, a Jó Helyre került. Vagyis oda, ahova a legjobb, legerkölcsösebb emberek jutnak. Eleanor lelkesen sétál végig Michael oldalán a Jó Hely utcáin, egészen a személyre szabott otthonáig, ahol pillanatokkal később az állítólagos lelki társát, Chidit is megismeri. Kedélyes bemutatkozásuk azonban hamar félbeszakad, Eleanor ugyanis bevallja a férfinak: tévedés történt. Röviden összefoglalja, hogy nem, ő nem osztott ételt ukrán menekülttáborban, s bár a neve Eleanor Shellstrop, a sok jó cselekedet, melyet a „számlájára írtak”, egyáltalán nem stimmel. És valóban: ahogy a visszaemlékezéseit látjuk, kirajzolódik előttünk, hogy nem rossz, hanem egyenesen borzalmas ember volt. Ám az igazat nem akarja bevallani Michaelnek, tekintve, hogy a Rossz Hely nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, ezért hát Chidi, az egykori etikaprofesszor segítségével megpróbál jobb emberré válni.

A Brooklyn 99: Nem százas körzet (Brooklyn Nine-Nine, 2013–) és a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation, 2009–2020) című, brutálisan szórakoztató sorozatokat jegyző író-rendező-producer, Michael Schur neve láttán/hallatán mindig is az jutott eszembe: nem tud hibázni vagy csalódást okozni. És most, hogy – már többször is – végignéztem A Jó Helyet, még inkább így gondolom!

Michael Schur és alkotótársai bravúros, végtelenül humoros és szórakoztató, emellett pedig igazán megható és emberi sorozatot készítettek, amellyel egyszerre figuráznak ki és ölelnek a keblükre minket, embereket.

De ha már kifigurázás… Kezdjük azzal, hogy A Jó Hely képi ábrázolásmódja valami elképesztően zseniális. Mintha csak a mennyország paródiáját látnánk: minden idealizált – sőt, túlidealizált –, szép és rendezett. Akár egy kizárólag jól öltözött személyekkel telepakolt, óriási steril babaház, ahol például a szökőkútból kagylóleves porciózható, hogy mást ne is említsek…

Ám nemcsak a képi világ remekül eltalált, hanem a karakterek is. Az önző, „karcos” modorú Eleanor (Kristen Bell) és az ízig-vérig etikaprofesszor Chidi (William Jackson Harper) mellett ott van még a két szomszédjuk: a burzsoá, egész életében nagyvonalúan adakozó Tahani (Jameela Jamil) és a néma szerzetes, Jianyu (Manny Jacinto), valamint a Jó Hely építésze – aki tulajdonképpen egy emberi alakot öltött démon –, Michael (Ted Danson) és az univerzum minden tudását birtokló android, Janet (D’Arcy Carden) is. E rövid karakterismertető talán arra enged következtetni, hogy sztereotip figurákkal lesz dolga a nézőnek, de nem így van! A Jó Hely hősei nagyon is élők, hitelesek és szerethetők, továbbá rengeteg (!) meglepetést tartogatnak.

A remek karakterek kapcsán természetesen muszáj megemlítenem a hasonlóan remek színészi alakításokat is, valamint azt: a két túlvilági lény, Michael és Janet amellett, hogy számos megmosolyogtató jelenettel szolgálnak, arra is rávilágítanak, milyen furcsák is néha az emberek; ugyanakkor milyen különlegesek és értékesek.

„Hónapok óta azon vitázunk, hogy jók vagy rosszak-e az emberek. (…) Nem az számít, hogy jók-e vagy rosszak, hanem hogy próbálnak-e ma jobbak lenni, mint tegnap voltak” – hangzik el az egyik részben Michael szájából, e két mondat pedig rámutat a sorozat egyik legnagyobb erényére: arra, hogy morális kérdések elé állítja a szereplőit és a nézőit. E kérdésekkel pedig rávezeti őket a nagy igazságra: a hibák és a ballépések nem akadályozzák meg az embereket abban, hogy igyekezzenek jobbá válni.

Látni kell, mert elmondhatatlanul szeretnivaló és fordulatos, sőt egyre csak fordulatosabb és komplexebb sorozat, amely a szórakoztatáson túl erkölcsi és lételméleti kérdésekkel sem átall foglalkozni.

A Jó Hely a Netflixen látható.