Két dolgot már egészen biztos, hogy álmotokból felkeltve is tudtok rólam. Egy: szeretem a horrorfilmeket. És kettő: odavagyok a szerelmesfilmekért, egészen pontosan azokért a mozgóképekért, amelyekben – ahogy azt egy korábbi cikkemben is leírtam – kendőzetlen őszinteséggel megfogalmazott kérdések vannak arról, mi is az a szerelem, és arról, mi minden történhet velünk, ha szerelmesek vagyunk. Nos, a Szerelemre kattintva (Celle que vous croyez, 2019) éppen ilyen film: súlyos lélektani dráma, amely a lehető legemberibben mesél olyan dolgokról, mint a magány, az öregedés, a szerelem és a vágy.
Töredelmesen bevallom: mikor elolvastam a film magyar címét, azt gondoltam, egy szépséges és szórakoztató romantikus sztorival lesz dolgom. Aztán megnéztem az előzetest és rájöttem, hogy hatalmasat tévedtem. Ugyanis már abból a másfél percből is sugárzott a Szerelemre kattintva letaglózó ereje – és ez az a fajta erő, amely a film megtekintése után még napokig nem hagyja nyugodni az embert…
Fotó: imdb.com
Claire az ötvenes évei elején jár. Irodalom professzor. Két gyermek édesanyja. Egy jóval fiatalabb nőért elhagyott feleség. Egy jóképű, ifjú férfi szeretője. Ám egy napon ez a férfi is elhagyja. Claire a szerelmi csalódás után exe Facebook-profilját kezdi böngészni – igen, talán majd’ mindannyian csináltunk már ilyet –, így látja meg a lakótársa, Alex képét. Abban a reményben, hogy így volt szeretője közelébe férkőzhet, Claire létrehoz egy hamis új profilt Clara Antunès néven, megteremti 24 éves alteregóját, s felveszi a kapcsolatot a fiatal sráccal. A lájkokat üzenetváltások, majd egyre hosszabb és szenvedélyesebb telefonbeszélgetések követik, mígnem Clara/Claire és Alex menthetetlenül egymásba szeretnek – anélkül, hogy valaha is találkoztak volna.
De vajon lehet jövője egy olyan kapcsolatnak, amely hazugságra épül? Egyáltalán: mi a hazugság? Mennyire számít a kor, s a korkülönbség? Létezik szerelem a virtuális térben? Mit jelent az öregség? S a magány? Mire vagyunk képesek azért, hogy ne legyünk egyedül? És mikor jön el az a pont, mikor azt mondjuk: „inkább a halál, csak ne hagyjanak el”?
Fotó: imdb.com
A Szerelemre kattintva rendkívül bátran és egyenesen teszi fel ezeket a kérdéseket, s kinyitja előttünk egy középkorú nő lelkét, hogy mélyen belenézve megleljük a saját válaszainkat, kérdéseinket, kétségeinket, vágyainkat, félelmeinket, esendőségünket, és ráébredjünk: tulajdonképpen ez mindannyiunk története. Safy Nebbou rendező-forgatókönyvíró Camille Laurens Who You Think I Am című regényét vitte vászonra, és most is azzal a feddhetetlen emberismerettel dolgozott, amivel 2012-es, Sötét szándék (Comme un homme, 2012) című drámáját készítette. Abban a filmben a tanárukat elrabló és fogva tartó két diák – valóban sötét – bensőjébe utazunk, s némiképp meg is szenvedjük az „élményt”, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy az az út, amelyet a Szerelemre kattintva főhőse oldalán teszünk meg, kevésbé fájdalmas…
Talán mindezekből jól kitűnik, de azért leírom még egyszer: a Szerelemre kattintva súlyos lélektani dráma. Ám hiába súlyos, nem tolakodó. Sokkal inkább szerény. Ibrahim Maalouf zenéje visszafogott, gyönyörű, Gilles Porte operatőr képei pedig nem hivalkodók; kellemes, szépen megkomponált beállításokkal dolgozik, s olyan fényviszonyokat teremt, hogy szinte otthon érezzük magunkat Claire életének tereiben. És mivel olyan filmről van szó, amely a virtuális térben is játszódik, meg kell jegyeznem, hogy a laptop vagy a telefon képernyőjének cselekményszervező elemként való megjelenítése egyáltalán nem nehezíti a befogadást.
Fotó: imdb.com
Safy Nebbou igencsak aktuális témát – a virtuális világ és a valóság (és a szerelem) kapcsolata –, vagy mondjuk inkább úgy: teret választott, és nyitottan, emberien, őszintén közelítette meg azokat a kérdéseket, amelyeket valóban nem árt feltenni a mai világban. Ehhez a kérdésfeltevéshez pedig csodás partnert talált Juliette Binoche személyében, aki nemhogy fantasztikusan játszik, fürdik a szerepében! Páratlan hitelességgel kelti életre Claire-t és a benne megszülető Clarát; érett és gyermeki, megtört és felhőtlen, egyszerűen zseniális! Általa már-már beleivódunk a cselekménybe, és tökéletesen értjük, mit érez, mikor azt mondja a pszichiáterének: „Én nemcsak úgy tettem, mintha 24 éves lennék, hanem 24 voltam.”
Látni kell, mert tényleg gyönyörű, s talán mondhatom ezt: igaz film.
A Szerelemre kattintva november 7-étől látható a mozikban a Hungaricom forgalmazásában.
Szólj hozzá elsőként