Filmmé varázsolt költői világ – Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020)

Azt mondják, a szerelem elveszi az ember eszét. És olykor, mintha tényleg ez történne… Mintha a mélyből jövő és mélybe vezető érzelem hatására egyszer csak megrepedne a valóság talaja, s az ember ott állna a szakadék szélén, maga elé, a semmibe tartva a szívét, és azt kérdezné: Most mi lesz? Valami ilyesmi történik Horvát Lili második, Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020) című nagyjátékfilmjében, amely egy szerelmes nő elméjébe vezet minket, s amely olyannyira különleges, költői és gyönyörű, hogy szinte beleszeretünk.

Dr. Vizy Márta, a negyvenéves idegsebész egy New Jersey-i konferencián találkozik a Budapesten dolgozó Dr. Drexler Jánossal. Azonnal beleszeret a férfiba, így hát gondolkodás nélkül maga mögött hagy fényes karriert, kapcsolatokat, mindent, hogy új életet kezdhessen vele. Ám hiába vár a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, János nem jelenik meg a randevún. Márta kétségbeesetten hívja a kórházban, a munkahelyén, de nem éri el, s mikor az épülethez érve megpillantja, majd megszólítja őt, János értetlenül áll előtte és azt mondja neki: sosem látta azelőtt.

Vajon melyiket könnyebb elviselni: ha a képzeletünk játszik velünk vagy, ha a szerelmünk becsap minket? – bukik ki belőlünk a kérdés, miközben Márta egy pszichológus segítségével próbál magyarázatot találni a benne történtekre, s miközben az után nyomoz, mi oka lehet Jánosnak arra, hogy ne engedje be őt az életébe. De úgy tűnik, nincs válasz, nincs magyarázat, nincs nyom, s egyre csak tovább reped a biztonságot és bizonyosságot nyújtó talaj, a valóság…

Horvát Lili 2015-ben a Szerdai gyerek című filmjével hihetetlen érzékenységről és tehetségről tett tanúbizonyságot: realista ábrázolásmóddal, hitelesen és rendkívüli alázattal vitte vászonra az állami gondozásból épp csak kikerült fiatal leányanya felnövéstörténetét. És bár második nagyjátékfilmjének készítésekor igencsak elrugaszkodott a realista ábrázolásmódtól, ismét azt bizonyítja, hogy végtelenül tehetséges és érzékeny alkotó, aki úgy képes beszélni például a felnőtté válásról vagy a szerelemről, ahogy csak nagyon kevesen. S ahogy az ilyen dolgok megérdemlik, hogy beszéljenek róluk.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre valóban gyönyörű szerelmesfilm. Méltó az általa megjelenített érzelemhez, s nemcsak megidézi, de könnyedén meg is állja a helyét az olyan remekművek mellett, mint amilyen a szintén a képzelet és a valóság határvonalán – vagy inkább szövevényes labirintusában – játszódó Tavaly Marienbadban (L’année dernière à Marienbad, 1961), vagy a szerelmeseket álmukban összekötő Testről és lélekről (2017). Horvát Lili érzékenysége, lélekközeli, intim elbeszélés- és ábrázolásmódja Enyedi Ildikóéhoz hasonló, az elmét és a logikát „feltörő” sajátos játékossága pedig Alain Resnais művészetére emlékezteti a nézőt, aki úgy érzi, nem is filmet, hanem egy igazi életet néz.

Persze, csak eleinte nézzük, figyeljük Mártát, egyhamar ugyanis magunkra vesszük az ő nézőpontját, s az hagyján, hogy vele együtt csapódunk ide-oda a bizonyosság, a valóság és a bizonytalanság, a képzelet között, de még a szerelmét is az ő szemén keresztül látjuk. János intelligens, karizmatikus, már-már általunk is vágyott férfi, aki Bodó Viktor megformálásában maga a nyugalom, a határozottság és az a két erős kar, amely, ha összezár körülöttünk, többé sosem lehet baj. Erre, rá várt egész életében Márta, a szintén határozott, érett, tudatos orvos, aki azonban képes egy szempillantás alatt zavarodott kislánnyá válni, főleg, ha János a közelében van. Stork Natasa játéka finom, árnyalt és életszerű, de hogy őszinte legyek: két ilyen izgalmas és kidolgozott karakterrel jutalomjáték lehetett ez mindkét színész számára!

És akkor ott van még egy igazán fontos szereplő: Budapest. Az álmok s a szép jövő ígéretének helyszíne, ahova Mártával együtt térünk vissza Amerikából, s ahol minden folyamatosan, akként változik, ahogyan az ő lelkiállapota. Budapest szikrázó, szürke, különös, rejtélyes zegzugokkal és titkokat feltáró ablakokkal teli. Kezdetben szinte főhős, aztán már csak háttér, amelynek minden apró részlete egyetlen középpont köré szerveződik… Igen, ez a középpont János. Olyan ő, mint a filmben felcsendülő Schubert-mű címében szereplő pisztráng, aki egyik pillanatról a másikra magára vonja a figyelmet – mindenki figyelmét –, és mintegy maga köré rendezi a tájat.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmről pedig könnyedén és bátran lehet úgy nyilatkozni, ahogyan Dietrich Fischer-Dieskau operaénekes tette annak idején Schubert Winterreise című dalciklusának (amelyből szintén felhangzik részlet a filmben) darabjairól: „zenévé varázsolt költői világ…ami bénító hatást gyakorol arra, aki hallja”.

„Filmmé varázsolt költői világ” – írtam a címben, nem véletlenül. Horvát Lili filmjét ugyanis éppoly költőinek, sokrétűnek, intimnek és gyönyörűnek találom, amilyennek Schubert említett szerzeményeit. Amelyek egyes vélekedések szerint a létezés értelmére, minőségére és intenzitására kérdeznek rá. S amelyek örökké élnek és sosem veszítenek jelentőségükből. Pontosan ezt gondolom én a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című alkotásról, amelynek nemcsak kiváló rendező-forgatókönyvírója, zeneszerzője és színészgárdája alkotott örökre szólót, hanem operatőre, Maly Róbert is, aki 35 mm-re rögzített város- és közelképein keresztül az embert, az emberi elmét, a lelket, s a szerelmet tette nagyító alá. És ezt bárki, bármikor nézi majd, ugyanazt fogja érezni, amit Márta és János. És amit mi.

Látni kell, mert feszültséggel és érzelemmel teli, igaz emberi történet, amely arról a mindent megrengető érzésről mesél, amelynek hatására, hiába is ellenkezünk, meghasad a lábunk alatt a talaj.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre szeptember 24-étől látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.