Mi az a cinerama?

Elárulom nektek: az oldal rovatai közül a Mi az a…? a második kedvencem. Méghozzá azért, mert amikor a filmes jegyzeteimet lapozgatva egy újabb kifejezést választok nektek, mindig úgy érzem magam, mintha újra az a lelkes filmszakos egyetemista lennék, aki jó néhány évvel ezelőtt voltam. Nos, most ezzel a régről megőrzött lelkesedéssel mesélek arról, mit takar a kifejezés: cinerama.

A cinerama tulajdonképpen egy képformátum elnevezése, s egy különleges, térhatású felvevő-, illetve vetítőrendszert jelöl, amely az ötvenes években, a hollywoodi film válságos időszakában jelent meg az USA-ban, amikor is a nagy stúdiók legfontosabb célja a közönség visszahódítása volt, ennek érdekében pedig még a kísérletezéstől sem riadtak vissza.

Rögtön felmerül a kérdés: hogyan készült a cinerama-felvétel? A válasz: három, egymáshoz erősített 35 mm-es kamerával, amelyet nagylátószögű objektívvel szereltek fel, a moziban pedig az ily módon felvett filmet ugyancsak három, egymással összehangolt vetítőgép egy nagyméretű, homorú vászonra vetítette három vetítőnyíláson át.

Ahogy azt az imént említettem, a cinerama elnevezés a képformátumot jelöli, ám nem szabad elfelejtenem hangsúlyozni: a cinerama filmnek nemcsak a képi megjelenése, hanem a hangzása is térhatású volt. Ezt a vászon mögött, illetve a mozi terében elhelyezett hangszórókkal érték el.

A cinerama megszületése Fred Waller feltalálónak köszönhető, aki elkötelezett híve volt a filmes újításoknak, és remekül ráérzett a nézői igényekre. Ezt példázza, hogy az első cinerama film, az 1952-es This Is Cinerama – amelynek zenéjét Rózsa Miklós szerezte – igen nagy bevételt hozott. A népszerűség azonban sajnos nem volt elég… A cinerama-felvételek rögzítése és lejátszása ugyanis rendkívül bonyolultnak és költségesnek bizonyult, így „pályafutása” nem volt hosszú életű. Hamar lekörözte a vele közel egyidőben kifejlesztett, ám jóval egyszerűbb és olcsóbb cinemascope eljárás – majd erről is mesélek! –, amelyet aztán a hatvanas években kiszorított a panavision.

Ajánlok egy filmet a kifejezéshez: Természetesen a This Is Cinerama című filmet ajánlom, mert ez egy igazán különleges alkotás. Fekete-fehérben kezdődik, s a szabványos 4:3 képarányban, aztán egyszer csak „kinyílik” a tér: a képernyő szélesvásznú cinerama képarányra vált, és megjelennek a színek is. A néző hullámvasútra „ül”, a La Scala operaházba „látogat”, meg a Niagara-vízeséshez, egy templomi kórus előadására, egy bikaviadalra, majd felül egy repülőgép orrára, hogy onnan nézzen szét… Megbabonázó, komolyan – és e film által egy csapásra megértjük, és többé el sem felejtjük, mi is az a cinerama.

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/Oxford Filmenciklopédia