Édesanyám javaslatára nemrégiben csokorba szedtem nektek tizenkét imádnivaló francia vígjátékot. A cikket a szokásos, én csak úgy hívom: ömlesztős listaíró módszeremmel készítettem elő, vagyis fogtam egy A4-es papírt és csak írtam, írtam a filmcímeket, aztán érzésre, tehát igen szubjektíven kiválasztottam közülük azt a tizenkettőt, amelyről tudtam, hogy képtelen vagyok nem ajánlani vagy újranézni. Emlékszem, ahogy nézegettem az aláhúzott címeket, szinte kiugrott közülük egy: az Életrevalók (Intouchables, 2011). Francia is, vígjáték is, fergeteges is; egyértelműen ajánlom, most azonnal – gondoltam, ám amint elkezdtem írni a cikket, rájöttem: ennek a filmnek egy másik listán a helye! Mégpedig azon, amelyen azok a filmek szerepelnek, melyek emlékeztettek rá: az élet, akármilyen csúf és nehéz is tud lenni sokszor, valójában csodaszép.
Nos, ez megint csak egy igen szubjektív lista lett… Szerepelnek rajta könnyed, megmosolyogtató, szívmelengető alkotások és a lelket rendkívüli módon igénybe vevő filmek is, ám egy valami közös bennük: miután megnézi őket az ember, kicsit másként tekint az életre.
Talán nem állítok valótlanságot, ha azt mondom, néha mindannyian hajlamosak vagyunk átengedni magunkat a negatívumoknak, olyankor pedig könnyű elfeledkezni arról, hogy az élet, legyen bármilyen nehéz, végül is szép és telis-tele van apró csodával. Az általam kiválasztott filmek épp erre: az élet értékességére, szépségére és csodáira hívják fel a figyelmet – legalábbis nekem már többször is segítettek, s hatásukra újra és újra eszembe jut: az élet ajándék, ráadásul a legkülönlegesebb.
Az élet csodaszép (It’s a Wonderful Life, 1946)
Frank Capra 1946-os filmjének főszereplője George Bailey építész, aki egy amerikai kisvárosban él családjával, és a nagybátyjával üzemeltet egy takarékszövetkezetet, mely minden városlakónak lehetőséget teremt a saját otthon megszerzésére. Karácsony előtt azonban hatalmas szerencsétlenség éri őket: George nagybátyja elveszít 8000 dollárt, ami miatt a takarékszövetkezet és a város jövője is kérdésessé válik. George a kilátástalanságból nem lát kiutat, ezért azt tervezi, hogy véget vet az életének, ekkor azonban bebizonyosodik, hogy igenis vannak csodák, s az élet valóban csodaszép.
A sorompók lezárulnak (Umberto D, 1952)
Vittorio De Sica 1952-ben készítette el A sorompók lezárulnak című filmet, „melynek főhőse egy nyugdíjas úr, akinek egyetlen társa van csak az életben, a kutyája. Már a lakbért sem tudja fizetni, szobájába pedig új lakót költöztetnek, amíg ő kórházban van. Elkeseredettségében úgy dönt, öngyilkos lesz, hűséges kutyája azonban emlékezteti rá: van remény.
Az olasz neorealizmus egyik legszebb darabja ez, mely annak ellenére, hogy magányról és kétségbeesésről szól, arra mutat rá, hogy még a legnyomorúságosabb élet is értékes.”
A sorompók lezárulnak (1952) és az olasz neorealizmus
A nap vége (Smultronstället, 1957)
Ingmar Bergman 1957-es filmjének főszereplője a meglehetősen nehéz természetű Isak Borg professzor, egy 78 éves özvegy férfi, aki doktorrá avatásának ötvenéves jubileumára utazik Stockholmból Lundba. Az út során – amelyen útitársa fiatal menye – Isak álom- és emlékképek sorozatával, egész pontosan a saját múltjával találja szemben magát, a megérkezést és a ceremóniát követően, a nap végén pedig megbékél az életével és a halálával is.
Az élet szép (La vita è bella, 1997)
Roberto Benigni 1997-es filmje a fasiszta uralom alatti Olaszországba kalauzol minket. A cselekmény 1938-ban veszi kezdetét, amikor Guido beleszeret tanárnőjébe, Dorába. A szerelem azonban nem tud kibontakozni, a nő ugyanis egy helyi náci tiszt menyasszonya. A tiszt és Dora esküvőjén Guido pincérként dolgozik, és minden erejével azon van, hogy meggyőzze a nőt, ne menjen hozzá a náci tiszthez. Sikerrel jár, hiszen öt év elteltével már ő Dora férje és egy gyermekük is van, Giousé. A politikai légkör viszont egyre csak romlik, míg végül a félzsidó Guidót családjával együtt koncentrációs táborba viszik. Az apa, hogy fiát minél jobban megkímélje, azt találja ki, hogy az egész, ami körülveszi őket, tulajdonképpen egy nagy játék, amelyben a rabok a versenyzők és az őrök a játékvezetők.
A vígjáték egyik leghíresebb mesterének filmje merész, bátor alkotás, amely a történelem legsötétebb időszakát idézi meg, s megmutatja, többek között, mi mindenre képes az ember azért, hogy megóvja azt, akit mindennél jobban szeret.
Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d’Amélie Poulain, 2001)
Az Amélie csodálatos élete főhőse a tisztalelkű Amélie, aki egy napon ráébred, hogy képes jobbá tenni az emberek életét. Ám az igazi fordulat akkor következik be az életében, mikor rátalál egy, a lakásában elrejtett dobozra, mely az előző lakó emlékeit tartalmazza, és fejébe veszi, hogy visszaadja azt jogos tulajdonosának. Küldetése során jó cselekedetet jó cselekedetre halmoz, egyszer azonban eljön az ideje annak, hogy végre rajta segítsen valaki…
Nagy Hal (Big Fish, 2003)
Tim Burton különleges, misztikus kalandfilmjének fókuszában a súlyos beteg Edward Bloom áll, akinek halálos ágyánál összegyűlik a család. Miközben beszélgetnek, az apa felidézi az életét, amely során mindig is a tündérmesék világában élt…
A bakancslista (The Bucket List, 2007)
Mind tudjuk: a bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember mindenképpen meg akar tenni, mielőtt feldobja a közmondásos bakancsot. Carter Chambers is kénytelen elkészíteni a saját listáját, mikor kórházba kerül és megtudja, hogy az élete vége már nincs olyan messze. Hasonlóan lesújtó hírekkel szembesül a milliárdos Edward Cole is, aki azonban nemcsak a véggel kénytelen szembenézni, hanem azzal is, hogy meg kell osztania kórházi szobáját a neki cseppet sem szimpatikus Carterrel. A két férfi között azonban idővel kialakul az összhang, s elhatározzák: hátralevő idejükben közösen hajtják végre mindazt, ami a bakancslistáikon szerepel.
Életrevalók (Intouchables, 2011)
Az igaz történet alapján készült Életrevalók csodálatos film! Egyik főhőse az ejtőernyős baleset után tolószékbe kerülő arisztokrata, Philippe, másik pedig az ő újdonsült otthoni segítője, a külvárosi gettóból jött Driss. Philippe és Driss ég és föld, tényleg: egymás szöges ellentétei, mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és szép lassan jobban megértik a másikat, mint bárki a világon. Mind több közös élményt szereznek, s nemcsak egymás támaszai, de a legjobb barátai is lesznek.
Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty, 2013)
A Ben Stiller főszereplésével készült, Ben Stiller rendezte Walter Mitty titkos élete – amelynek alapjául James Thurber novellája szolgált – amolyan „Ugorj fejest az életbe!”-mozi. Főhőse a félénk Walter, a Life magazin negatívosa, aki egyik nap elkeveri az utolsó nyomtatásban megjelenő szám címlapképét. Ez természetesen egyet jelent a katasztrófával, ezért a férfi a fotós nyomába ered, hogy megszerezze tőle a felvételt. És ezzel élete legnagyobb kalandja veszi kezdetét, amelynek során rájön: a képzelete meg sem közelíti azt, amilyen az élet valójában.
Időről időre (About Time, 2013)
Richard Curtis Időről időre című filmjének főhőse Tim Lake, aki 21 évesen rájön, hogy képes az időutazásra. Egy szörnyű szilveszteri mulatság után az apja közli vele: e képesség birtokában van ő is, akárcsak a család összes többi férfitagja. Tim ekkor rádöbben: a történelmet ugyan nem írhatja át, de a saját életét jobbá teheti. Ez a jobbá tétel egy barátnőt jelent. Tim hamar megismerkedik az igazival, és igyekszik – az időben vissza-visszautazva – tökéletessé varázsolni a kapcsolatukat. Idővel azonban be kell látnia, hogy a tökéletesség nem létezik…
St. Vincent (2014)
„A St. Vincent főhőse – nem meglepő módon – egy Vincent nevű férfi. Egészen pontosan fogalmazva egy kiállhatatlan, eladósodott háborús veterán, aki mindent és mindenkit utál – kivéve az alkoholt és egy orosz prostituáltat. Kiüresedett élete azonban hipp-hopp kifordul a négy sarkából, amikor megismerkedik a szomszédjába költöző elvált anyukával, Maggie-vel és kisfiával, Oliverrel. A fiú egyik nap kizárja magát a lakásból, és jobb híján Vincenttől kér segítséget, aki ugyan húzza a száját, de vigyáz rá, míg az anyja haza nem ér. Mivel Vincent szemmel láthatóan nyakig ül az adósságban és igen nagy szüksége van a pénzre, Maggie felajánlja neki, hogy legyen Oliver bébiszittere és vigyázzon rá minden nap iskola után. Vincent – szintén „nagy örömmel” – elfogadja az ajánlatot, ezzel pedig kezdetét veszi az a folyamat, amely során Oliver megismerkedik a káromkodással, a szerencsejátékkal, megtanul verekedni stb. De, ami fontosabb: amely során megtanítja Vincentet értékelni és szeretni az életet, s az embereket.”
Egy nagyon-nagyon szerethető film – St. Vincent (2014)
Danny Collins (2015)
Dan Fogelman filmjének középpontjában Danny Collins, az öregedő rocksztár áll, akinek úgy tűnik, mindene megvan. Bár régi slágereivel haknizik, még mindig csurig van a stadion, ráadásul pénze és gyönyörű menyasszonya is van. Valami azonban nem stimmel… Az unásig játszott dalok, a félresikerült kapcsolatok és a múltban a szervezete ellen elkövetett hibák megkeserítik Danny életét, ám akkor a menedzsere mentőkötelet dob neki. Vagyis megmutatja azt a levelet, amelyet példaképe, John Lennon írt neki negyven évvel ezelőtt. A levélben foglaltak hatására Danny teljesen átértékeli az életét, s úgy dönt: mostantól azt teszi, amit a szíve diktál.
Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (Me and Earl and the Dying Girl, 2015)
A Jesse Andrews azonos című – és magyarul is elérhető – regényéből készült film annak ellenére is egy végletekig életigenlő alkotás, hogy a központi témája a halál. A címben szereplő „Én”, vagyis a narrátorunk egy fiatal, magának való srác, Greg, aki az egyetlen barátját is inkább csak kollégának nevezi – lévén klasszikus filmeket forgatnak újra, vagy inkább forgatnak ki magukból. (Egyébként már e tevékenységük miatt is érdemes megnézni ezt a drámát!) Egy napon azonban nagyot fordul a világ a többieket messziről – és nagyon szívesen – kerülő Greggel: az anyja arra kéri, hogy vegye fel a kapcsolatot a vele egy suliba járó régi ismerősével, Rachellel, akinél épp most diagnosztizáltak leukémiát. Greg vonakodva, de szót fogad az anyjának, s a maga szenvtelenségével igyekszik elviselhető társ lenni a bajban. Idővel viszont igazán fontos lesz neki Rachel és a vele való barátsága, amely lassan, de biztosan megváltoztatja az életét…
Arcélek, útszélek (Visages villages, 2017)
E „varázslatos dokumentumfilm, vagy inkább dokumentum-road movie egy különleges utazást örökít meg: Agnès Varda és JR együtt indulnak útnak a fiatal művész fotóautomatává átalakított lakókocsijával Franciaország eldugott falvaiba, ahol a helyiekkel beszélgetnek és gigantikus méretű portrékat készítenek róluk, amelyek aztán házak, pajták, gyárépületek faláról, vonatok oldaláról köszönnek vissza.
A – film készültekor – 89 éves rendezőnő és 33 éves társrendezője csodálatos dolgot művelnek: amellett, hogy visszacsempészik a fotókba és a fotózásba azt az ünnepi jelleget, azt a szertartásosságot, amely a régmúltban megjárt nekik, igazán közel kerülnek azokhoz a hétköznapi emberekhez, akiket lefényképeznek.”
Élni csudajó! – Arcélek, útszélek (2017)
Az élet maga (Life Itself, 2018)
„Főhőseink Will és Abby, egy fiatal New York-i pár. Az ő életüket követjük végig a megismerkedésüktől kezdve a házasságkötésükön át egészen addig, míg első gyermeküket várják. És tovább. Történetük, mint mindenkié ebben a világban, évtizedeken, generációkon, földrészeken át ível, és – igen, elég szentimentális ezzel lezárni az ismertetőt, de nem baj – sosem ér véget.”
Egyszerűen szép – Az élet maga (2018)
+1 Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit, 2019)
„Főszereplőnk Jojo Betzler, egy tízéves német kisfiú, aki élete legszebb napjára ébred: végre elég idős ahhoz, hogy részt vegyen a Hitlerjugend kiképzőtáborában. Képzeletbeli barátja, Adolf Hitler lelkesen biztatja, ám hiába indul a nap fényesen és jó néhány, szívből jövő Heil Hitler!-rel, a dolgok nem a legjobban alakulnak. Az hagyján, hogy egy nem teljesített feladat miatt kigúnyolják a fiút, de még egy gránátot is felrobbant, épp az orra előtt, így „kiesik” a táborból, az izgalmas felkészülés helyett tehát jöhet a szórólapozás meg a fémgyűjtés. És mindez semmi ahhoz képest, hogy otthon, a padláson rábukkan egy zsidó lányra, Elsára, akit az anyukája bújtat. Jojo nem tudja, mit tegyen. Úgy tanulta, hogy azonnal szólnia kell valakinek, azonban hamar rájön: nem adhatja fel a lányt, hiszen azzal az anyukáját is bajba sodorná. De akkor mi legyen? – gondolkozik, hű barátja, az igencsak butácska Hitler pedig rögvest a segítségére siet, és együtt arra jutnak: az lesz a legjobb, ha Jojo összebarátkozik a lánnyal és igyekszik mindent megtudni tőle a zsidókról – például, hogy fejjel lefelé lógva alszanak-e, mint a denevérek, illetve képesek-e olvasni mások gondolataiban –, így elkészítheti a Harmadik Birodalom legátfogóbb zsidó-útmutatóját…”
A kisfiú, akinek Hitler a képzeletbeli barátja – Jojo Nyuszi (2019)
Kapcsolódó cikkeim:
A nevetés a legjobb orvosság – Tíz plusz kettő francia vígjáték bezártság ellen
Kötelező filmek – Tíz animációs film szobafogság idejére
Szerelem a filmen – avagy tizennégy különleges alkotás Valentin-napra
5 hozzászólás
[…] Az élet csodaszép! – Tizenöt plusz egy film, amely után másként szemléljük az életet […]
[…] Az élet csodaszép! – Tizenöt plusz egy film, amely után másként szemléljük az életet […]
[…] Az élet csodaszép! – Tizenöt plusz egy film, amely után másként szemléljük az életet […]
[…] Az élet csodaszép! – Tizenöt plusz egy film, amely után másként szemléljük az életet […]
[…] Az élet csodaszép! – Tizenöt plusz egy film, amely után másként szemléljük az életet […]