Tíz plusz egy romantikus film karácsonyra

December utolsó heteiben – vagy inkább az egész hónapban – mindent eláraszt a karácsonyi hangulat. Fények, dekorációs kellékek, zenék és filmek harsogják: itt a karácsony, a szeretet ünnepe! Vannak, akik imádják ezt (például én), ám vannak olyanok is, akik egy idő után a hátuk közepére sem kívánják a karácsonyfa alakú mécseseket, a Jingle Bellst és sok egyéb mellett a Reszkessetek, betörőket! Nekik készült ez a szubjektív lista. Romantikus filmek szerepelnek rajta; bár inkább szépek, meghatók és őszinték, s szerintem remekül passzolnak az ünnep meghittségéhez.

Tulajdonképpen elég nehéz volt kiválasztani tíz (plusz egy) filmet azon szerelemmel (is) foglalkozó alkotások közül, amelyeket nagyon szeretek. A barátaim szerint én szerelmes vagyok a szerelembe, ezért nem csoda, hogy előszeretettel nézem halomra a romantikus filmeket. De hogy őszinte legyek, a falra mászok a romantikus komédia, romantikus dráma típusú műfaji meghatározásoktól, hiszen sok szerelemről szóló film egyszerűen ledobja magáról ezt a rózsaszínben pompázó címkét. Nos, most épp ilyen filmeket ajánlok. Azokat, amelyekbe 2000 óta beleszerettem. (S ha nektek is tetszik az ötlet, jövő karácsonykor 2000 előttről választok.)

Szeress, ha mersz! (Jeux d’enfants, 2003)

Yann Samuell filmjének főhősei Sophie és Julien, akik nyolcéves korukban kötnek barátságot, és kitalálnak egy játékot, melynek tétje egy körhinta formájú süteményesdoboz. Különböző feladatokat határoznak meg egymás számára, amelyeket teljesíteni kell. Ezek kezdetben szórakoztatóak, idővel azonban egyre durvábbá, könyörtelenebbé válik a két barát „játéka”. És egyben ez lesz életük legfontosabb része is, hiszen a tét sokkal több, mint egy süteményesdoboz: az, hogy együtt lehessenek. Ennek azonban ára van.

Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of the Spotless Mind, 2004)

Michel Gondry Jim Carrey és Kate Winslet főszereplésével készült alkotása az egyik legszebb romantikus film, amelyet valaha láttam. És remek példa arra, milyen is, mikor egy szerelemről szóló film ledobja magáról a romantikus címkét. A történet főhőse Joel, aki döbbenten fedezi fel, hogy barátnője, Clementine kitöröltette az emlékezetéből kapcsolatuk minden emlékét. Kétségbeesésében ő is felveszi a kapcsolatot az eljárás feltalálójával, Dr. Howard Mierzwiakkal, hogy kitöröltesse a lányt a saját emlékezetéből. De ahogy Joel emlékei fokozatosan eltűnnek, úgy ébred rá újra a Clementine iránti szerelmére.

Csak egy csók (Un baiser s’il vous plaît, 2007)

Elsőéves egyetemistaként ronggyá néztem ezt a filmet, 2014 óta pedig minden évben újranézem, jellemzően decemberben. Emmanuel Mouret vígjátéka a párkapcsolatok természetét veszi górcső alá: egyszerre szórakoztató és megindító alkotás arról, hogy olykor bizony igen nehéz szembesülni a saját vágyainkkal, érzéseinkkel. A történet kezdetén egy férfi és egy nő találkozik az utcán, és persze, ahogy annak lennie kell, azonnal felizzik köztük a vonzalom. Hamarosan már egy bárban beszélgetnek, de amikor a férfi búcsúzóul megcsókolná a nőt, ő elutasítja, s elmesél egy történetet arról, hová vezethet egyetlen csók.

Időről időre (About Time, 2013)

Tudom, ha romantikus film és Rachel McAdams, akkor mindenkinek a Szerelmünk lapjai (The Notebook, 2004) ugrik be – nekem azonban 2013 óta elsőként Richard Curtis Időről időre című filmje. Amelynek főhőse Tim Lake, aki 21 évesen rájön, hogy képes az időutazásra. Egy szörnyű szilveszteri mulatság után az apja közli vele: e képesség birtokában van ő is, akárcsak a család összes többi férfitagja. Tim ekkor rádöbben: a történelmet ugyan nem írhatja át, de a saját életét jobbá teheti. Ez a jobbá tétel egy barátnőt jelent. Tim hamar megismerkedik az igazival, és igyekszik – az időben vissza-visszautazva – tökéletessé varázsolni a kapcsolatukat. A tökéletesség azonban nem létezik, az időutazás pedig veszélyes mulatság…

Kizárólag öttől hétig (5 to 7, 2014)

Victor Levin ebben a 2014-es filmjében különleges szerelmet vitt vászonra: olyat, amely örökké tart, ám sosem teljesülhet be igazán. Brian, a fiatal, pályakezdő író egy napon találkozik Arielle-lel, az egyik New Yorkban dolgozó francia diplomata kifinomult feleségével. Bár a nő idősebb nála, férjezett, és két gyermek anyja, Brian menthetetlenül beleszeret. Az erős, számára még szinte ismeretlen érzelem hatására belemegy abba, hogy viszonyt kezdjenek, de hamar rájön: ez a helyzet nemcsak izgalmat rejt magában. A gondok akkor kezdődnek, amikor Brian magának akarja a nőt. A nőt, aki egyszer már örök hűséget fogadott valakinek, s nem az a típus, aki megszegi az ígéretét…

Carol (2015)

Todd Haynes filmje társadalomkritikával fűszerezett romantikus dráma; kifinomult alkotás, amely olyan szépen fest le egy szerelmi történetet, hogy láttán a lélegzetünk is elakad. Az ötvenes évek gazdasági fellendülése idején a húszas éveiben járó Therese Manhattan egyik nagyáruházában dolgozik eladóként, és naphosszat a jobb életről, s a szerelemről álmodozik. Egy nap találkozik a jómódú Carollal, aki kihűlt házasságában vergődik. A két nő között rögtön szikrázni kezd a levegő, és kezdetben ártatlannak induló találkozásuk az érzelmek hatására gyorsan elmélyül. A Carol Patricia Highsmith azonos című, 1952-ben megjelent önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, s olyannyira tisztelettel bánik az irodalmi alappal és a két nő közötti szerelmi kapcsolat kérdéskörével, hogy nem is tudok mást mondani, csak azt: mesteri módon elkészített film.

Porto 35mm (2016)

Gabe Klinger – 35 mm-es nyersanyagra forgatott, ebből kifolyólag egyedi, kiemelkedően szép képi világú – filmjének főszereplői a francia Mati és az amerikai Jake, akik Porto városában botlanak egymásba egy este, találkozásuk pedig örökre beleég az emlékezetükbe. Egy pillanat alatt szerelembe esnek, kapcsolatuk azonban nem olyan utat jár be, mint sok más szerelmespáré. Az elsőfilmes Klinger egy különleges szerelem történetét meséli el, ezt pedig úgy teszi, hogy mindkét karakterének saját fejezetet ad, megerősítve a tényt: minden éremnek két oldala van.

Szerelmes SMS (SMS für dich, 2016)

Clara fiatalon elhunyt szerelmét gyászolja. Hiába próbálja meg feldolgozni a hatalmas veszteséget, semmiben nem talál vigaszt. Barátnője tanácsára SMS-ben próbál meg elbúcsúzni az elhunyttól – nem sejti azonban, hogy egykori párja telefonját már más használja. A szám új tulajdonosát, az érzékeny lelkű Markot nem hagyják nyugodni a felkavaró, szerelmes üzenetek, így hát válaszol…

Karoline Herfurth filmje egyszerűen gyönyörű – és akkor még azt hiszem, nem fogalmaztam elég érzékletesen.

Szólíts a neveden (Call Me by Your Name, 2017)

Egy nyár Észak-Olaszországban. Elio, a 17 éves amerikai srác számára maga a paradicsom. A szüleivel együtt minden évben ugyanabban az ódon villában meg a kertben tölti a vakációt, és ugyanazok a régi barátok veszik körül. A fiatalok buliznak, strandolnak, zenét hallgatnak, beszélgetnek, és persze szerelemesek… Elio apja művészettörténész, aki minden évben befogadja néhány hétre egy tanítványát. Ezúttal a doktori disszertációján dolgozó Oliver érkezik hozzájuk, aki megzavarja a boldog harmóniát. Nem illik ide. Túl laza, túl szép, és nem tudni, mit akar. Ez a nyár más, mint a korábbiak – Elio és Oliver számára egyaránt. Ez a nyár boldog és furcsa, szerelemmel és bánattal teli. És mire véget ér, már semmi nem lehet ugyanolyan, mint addig volt.

Luca Guadagnino 2017-es filmje André Aciman amerikai író mélyen megindító regényének adaptációja, amelyről ódákat tudnék zengeni. Fantasztikus film, mind a képi- és dallamvilág, mind a színészi játék, mind a cselekményszövés tekintetében. Aciman regénye néhány oldal után rabul ejtett, nem különben a film… Nem is találok rá jobb szót annál: fantasztikus! Fantasztikus, ahogy a könyv lapjairól sugárzó nyár megelevenedik a vásznon, ahogy két színész életre kelt két könyvbéli, feledhetetlen karaktert, ahogy a rendező – az író nyomdokait követve – a szemünk elé tár egy csodálatos szerelmi történetet és ahogy finoman emlékeztet minket arra, milyen is volt először szerelembe esni.

Kszi, Simon (Love, Simon, 2018)

Greg Berlanti filmje a 2018-as év egyik legszebb, legszórakoztatóbb és legmerészebb tinifilmje. Dinamikusan folyó cselekmény, humor és mély érzelmek jellemzik – és mit ne mondjak, méltó ahhoz a témához, amellyel foglalkozik, s amellyel jó volna, ha mindenki úgy foglalkozna, ahogy a filmben feltűnő karakterek nagy része teszi.

Mindenkinek jár az igaz szerelem. Ám a tizenhét éves Simon Spier számára ez nem olyan egyszerű: családja és barátai még nem tudják, hogy meleg, ráadásul még csak nem is sejti, ki az az osztálytársa, akivel online elkezdett beszélgetni, s akibe minden bizonnyal fülig beleszeretett. Eltökéli, hogy megtalálja, közben azonban ott lebeg a feje felett az is, hogy végre fel kell vállalnia, ki is valójában.

+1 Karácsony (Noel, 2004)

Egymástól merőben különböző személyiségek keresik a megértést és a könyörületet karácsony idején. Rose középkorú, elvált nő, akinek az édesanyja előrehaladott Alzheimer-kórban szenved, s éppen a kórházban fekszik. Rose szeretne egy utolsó lehetőséget kapni, hogy elmondja neki, mennyire szereti, ám az anyja már nem ismeri meg. Mike, a rendőrtiszt egy pincér rögeszméjének célpontja lesz: Artie meg van győződve arról, hogy Mike az ő néhai feleségének a reinkarnációja. Mellesleg Mike az elragadó szépségű Ninát készül elvenni feleségül, de úgy tűnik, hogy a féltékenysége tönkreteszi a kapcsolatukat.

A Facebook-oldalamon készítettem nektek egy filmes adventi kalendáriumot, amelyről hiányzik ez a film. Így most itt ajánlom; és elég bátran helyeztem fel plusz egynek erre a listára. Chazz Palminteri műve ugyanis nem tipikus karácsonyi film. Viszont gyönyörű – ó, mennyire gyönyörű!

Kapcsolódó cikkeim:

Kötelező filmek – Szeress, ha mersz (Jeux d’enfants, 2003)

Kötelező filmek – Kizárólag öttől hétig (5 to 7, 2014)

Carol (2015) – duplakritika

Porto 35mm (2017) – kritika

Forrás: port.hu