Hogyan válunk eggyé a földdel? – Porrá (2018)

Röhrig Géza nevét még az egyetemen ismertem meg, mikor az egyik professzor feladta nekünk Madaras József Eszmélet című sorozatát. Akkor József Attilával azonosítottam őt, és még sok-sok évvel később, a Saul fia (2015) premierjekor is elsősorban költőként gondoltam rá. Mostanra azonban már – amellett, hogy csodálatos embernek – főként kiváló színésznek tartom. Olyannak, aki végtelen természetességgel és alázattal játszik, s aki a világsztárok mellől is kiragyog. Éppen ezt teszi a Porrá (To Dust, 2018) című amerikai fekete komédiában, amely részben miatta olyan fantasztikus, amilyen.

A történet főhőse Shmuel, egy New Yorkban élő ortodox zsidó előimádkozó (olyan, mint a kántor), aki elveszíti a rákkal küzdő feleségét, s magára marad két kiskamasz fiúgyermekével. Mivel egyetlen hang sem jön ki a torkán, nem tud dolgozni. De aludni is képtelen. Rémálmok gyötrik, amelyekben felesége oszló holttestét látja. Hite szerint az ember lelke addig nem nyugszik meg, amíg a teste nem válik eggyé a földdel, így Shmuel mindenáron ki akarja deríteni, pontosan meddig tart és hogyan zajlik a folyamat, amelynek végén a porhüvely porrá, a lélek pedig szabaddá válik. Mivel a rabbi magyarázata nem altatja el a szorongását, felkeres egy egyetemet, hátha ott talál egy tudóst, aki segít neki megérteni, mi történik a testtel a halál után. Szerencsével jár: Albert, a biológiatanár, ha nem is önként és dalolva, de a segítője lesz. Vagy inkább a cinkostársa: Shmuel ugyanis sorra szegi meg vallása előírásait – például szerez egy disznót, hogy azt elásva, aztán kiásva tanulmányozhassa a bomlást. Szóval az, hogy a hit helyett a tudományban keres magyarázatot, csak a kezdet…

Számos abszurd szituációt ki tudnék még emelni a cselekményből, de semmiképpen sem szeretnék többet elárulni. Sőt, szerintem már a disznóval is túl sokat mondtam… Ennyit viszont muszáj volt annak érdekében, hogy érzékeltessem: Shawn Snyder első nagyjátékfilmje egyszerre szívszorító dráma és szórakoztató fekete komédia.

És nem véletlen, hogy elhozta a 2018-as Tribeca Filmfesztivál közönségdíját! Nagyon megérdemelte ezt az elismerést, s szerintem megérdemelne még sok másikat is: többek között kiváló forgatókönyvért, rendezésért és színészi játékért járót is.

A Shawn Snyder és Jason Begue által írt forgatókönyv meglepőbbnél meglepőbb fordulatokban bővelkedik, a dinamikus cselekményvezetés pedig egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmünket. Olyan, mintha mi is részesei lennénk Shmuel és Albert „kutatásának”, s bár olykor-olykor hangosan felkacagunk, mindvégig érezzük a gyász elviselhetetlen és felfoghatatlan fájdalmát. Ez természetesen a kiemelkedő forgatókönyvnek és rendezésnek köszönhető, de a színészek, vagyis a Shmuelt alakító Röhrig Géza és az Albertet megformáló Matthew Broderick is nagyban – vagy talán a legjobban! – hozzájárulnak ahhoz, hogy a Porrá fantasztikus alkotás és feledhetetlen filmélmény legyen.

A két színész között az első perctől működik a kémia, és csodálatosan kiegészítik egymást! Míg Matthew Broderick remekül alakítja a minden porcikájában komikus tanárt – aki otthon füvezik a volt felesége rózsaszín köntösében, s akit a diákjai folyton kijavítanak –, addig Röhrig Géza páratlan tehetséggel és szerénységgel kelti életre a gyászban egyre mélyebbre merülő apa egyszerre tragikus és komikus figuráját.

Súlyos érzelmek, torokszorítóan fájdalmas élethelyzetek és kikerülhetetlen kérdések sorjáznak a Porrá című filmben, amely azonban nemcsak drámai, hanem tényleg, kacagtatóan szórakoztató is. Ezért lehet sírás nélkül végignézni… Ám az érzelmek, a kétségek, a mindannyiunkat érintő kérdések a megtekintése után is velünk maradnak még nagyon sokáig – vagy talán örökre.

Látni kell, mert rendkívül egyedi módon közelíti meg a halál, az elmúlás és a gyász kérdését. És nem ez az egyetlen erénye!

A Porrá az HBO GO kínálatában található.